Csendesen körmölgetek

Szép, míves betűket kellene írnom, amilyeneket sosem tudtam. Mikor régi papírokat lapzgatok anyám írására mindíg rácsodálkozom. Szabályos, egyenes, tisztán olvasható. A sajátom egy idő után magam is nehezen olvasom. Ez az idő egyre rövidül. Érthető, hogy ezt a gépi formázást nekem találták ki. Most ideje lenne egy olyan PC-t kitalálni, amelyik gombnyomás alapján egy Nobeldíjas regényt, vagy tucatnyi szonettet, egy homérosz epost ír. Na jó, egye fene a Nobeldíjat, egy bestseller havonta elég, sowieso többet hoz a konyhára.

Egyenlőre nem nagyon írok. Minek? A szokásos 3 hozzámszólótmegkére, hogy tegyék meg észrevételeiket hétvégéken.

Most nem dícsérem a JOBBIK-ot, nem szídom a FIDESZ-t, Mszp-t, stb.

Most minden rendben van.

Kellene a lányokról írni, de tényleg, minek? Most így egymás között, mondjátok: nem nyugalmasabb az élet nélkülük?

Mostanába esténként Istenke rendszeresen tartja a poharát. Eljárunk a Főnökhöz vendégségbe, Luciferkével ultizni, a két botoxos őreglány, Lucibaby és Őrangyalka epés megjegyzéseket tesznek a mai angyalkákra, recepteket cserélnek és cipőcskét kötnek az unokáknak, akiknek közben a 3 élű borotva is kicsorbúl a pofájukon. Csendesen lehet mondani, mert már elég süketek is. Almáspite után nyalogatják a szájuk szélét.

Szóval így telnek az esték. Közben persze megbeszéljük ulti közben az orbáni és egyéb hülyeségeket is. Luciferke kormos pofával a hasát fogva röhög. A Főnöknek mondom, hogy Toszmegosztis,... az Öreg az ujját a szája elé teszi és Pszt!mondja.A lányok felé pillant.

Ubulkával Istenke pusmog és legóból építenek egy kisebb unuversumot.

Most mondjátok meg, hát nem jobb, mint írni?

Kortyolgatunk a leosztások között és dúdolgatunk.

Na ezért nem írok mostanában. Érthető, ugye?