A Szentatya bíborkesztyűs keze finom remegéssel tekerte ki a pergamentet.

A Szentatya bíborkesztyűs keze finom remegéssel tekerte ki a pergamentet.

Rekedtes, elvékonyodott hangon kezdte olvasni a szöveget és hangja a tavaszi levegőben lebegett a fínom napfényben

Girolamo, domonkosrendi atya, Florentina nemrég még félt ura és ostorozója bűnöknek, hívságoknak,ágybéli és asztal melletti förtelmeknek, a testet rafináltan takaró, ám sejtetőn mutató bársonyok égetője, illatszerek kiöntője, kenöcsök, borok megátkozója a napba nézett,....

Tudta, hogy a hóhér veres posztójában már alig várja, hogy megránthassa a kötelet és a fulladástól elkékült arcú teste alatt meggyújtsa a máglyát,.....

az öngyújtót tartó kéz közelített a halomba rakott Koránok lapjaihoz, míg máshol a Bibliák halmaira locsolták az olajat és üvöltve lóbálták a füstölögve égő fáklyákat.

Ma lángralobban egy halom Korán, egy halom Biblia, holnap a putrik, a cigányok, a szűk utcasorok, a zsidók, aztán a feketék, a sárgák, a fehérek, a nők, a gyerekek, falvak, városok, országok, kontinensek, míg a Föld megszabadul szennyes terhétől

Az Isten áll a felmagasodó hegycsúcson és szemlélődik. Barátom! Kiáltok.

Barátom! Sújts le, mert elpusztítja ez az őrűlt a mi gyönyörűséges Világunkat! Isten rám néz, elmosolyodik,

Egy villám csapott le a derült égből.

Tiszteletes Úr helyén egy marék fekete por maradt.

Ülünk barátommal a sziklán, lógatjuk a lábunkat. Mosolyogva gyönyörködünk kék levegőben, a vizek csobogásában, a zöldelő mezők, fák

ringásában. Megszólalok, látod barátom, egyszerű matematika.

Ó te nagy MATEMATIKUS, nevet a barátom és egy barackot nyom a buksimra.