….....Hívatlanul jöttünk!.....

….....Hívatlanul jöttünk!.....

Gyertek csak, gyertek, vidámodott az Öreg. Már azt hittem elfelejtetek.

Ugyan már, csak el voltunk foglalva. Tele a kezünk munkával, gyümölcs és másféle élelmiszer aprítás, adagolás, a Rigócsalád ellátása. Már éppen pihenni készültünk, de csak gondold el, Rozi megint....

Nem is csodálkozom, jó babyszittert talált! És fülig ér a szája.

Na ne, de most mondd csak.Honnan ez a nagy lendület?

Gyere csak! Istenke, Ubulka, menjetek Luciferkóékhoz, játszatok csak szépen. Te meg gyere velem, mutatok valamit.

Bementünk a laborba. A szekrényből fejhallgatót vett elő és szemüveget. Rámadta a füleimre és felcsendült egy harmonia. Csak megrezdült egy hang, egy szellő zúgott, hullám csobbant, föladta a szemüveget is. Fények és színek kavarogtak, formák ütköztek egymással, atomok ölelkeztek, váltak szét, mozgott minden. Kézen fogott és egy piciny csillogó kristályhoz mentünk.

Nézd csak, és a kristályban Rigónét láttuk, áll a fészek szélén, nézi az összefonodó füszálakat, igazítja. Egy kis fényt ad az Öreg. Belelátunk Rozi pirinyó agyába. Az örek kinagyítja a képet, csoda izgalmas. Vállamra csap és vidáman nevet. Látod? Ott vannak a kis rigók és ott, te is ott vagy, ahogy az ennivalót teszed elé. Csodálkozol, hogy csak rakja azokat a tojásokat?

Csak nézem. Hihetetlen szép. Tátongó, vöröslő torkok, pihegő lüktetés, a levegőtől borzolódó pihék és felszálló fekete villanások a kéklő égre.

Hallod, neked aztán van mivel játszani! Mosolyog.

Nem rossz, főként, ha van aki segít, mondja.

Leülünk, egy kis hűtött nektár, Lucybaby vigyorogva rázza össze egy kis ambróziával és int, hogy nézzük csak:Istenke, Ubulka a Krampuszokkal fociznak. Istentelenül és ördögien rosszul. Ja, ez a Világbajnokság.

Csak legyintünk.

Az Öreg érdeklődik az egészségem felől, mondom köhécselek. Pemetefű cukor, tanácsolja, próbáltad már?

Letesszük a fejhallgatót, szemüveget, az ablakon lessük a fénylő golyókat. Olyan, mint egy űrhajó, csak itt mi irányítjuk a mozgást, lessük az ütközést, csavarjuk az időt 1-2 millió évvel valamerre. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek. Lassan elfáradunk.

Ideje Istenkét és Ubulkát rendbeszedni és hazafelé indulni. Rigónéról holnap is kell gondoskodni.