........................A jó bor,....

Ülünk az Isten pincéjében, boroskupákkal a kézben és Tokaj nedve aranylón csurran, kortyogatunk. Ádám őszülő szakálát símogatja, Ábrahám révetegen bámul. Dávid reszket, fázik. Salamon töprengő arca és ráncai mozognak.Az asztal körül a férfiak ülnek és borozgatnak. Folyik a szó és hát miről is, ha férfiak egymás közt borral múlatják az időt, nőkről.

Ha a bor már a nehányadik pohárnál több, akkor a szerelemről.

Ádám motyog, Li... de szigorúan néznek rá, pofa be! Akasztott ember házában, ugye?Ábrahám Sára szépségeit ecseteli és megértően bólogat a társaság. Csak Isten mosolyog, de Ábrahám szeme már nem olyan éles, hogy az asztal végére lásson. Kérdezik Ábrahámot, hogy volt az egyiptomi királlyal az ügy, mikor Sárát a húgának adta ki, aztán a két idegen ifjú látogatását, meg a Hágár ügyet. Ábrahám meg mesél és mindenki mosolyog.

Dávid vállára húzza palástját és Bethsabéra gondol, de Abiságról szól.

Salamon kezdi az ő 1000 feleségével, és mindenki sajnálkozva röhög.Csak a „Bölcs” nem tudja, hogy őt röhögik.

Csurran a bor, Csecsenföldi Igor arcán fájdalom és emlék suhan át. Bachcsi Szeráj ura alig gondol Zarémával, egy szőke fej aranya ragyog szemében.

Zajonganak a férfiak, Isten áll az ablaknál, kezében poharával és a messzi űrbe bámul, hol kavarognak az évmilliárdok, a khaos és a rend. Egy fekete

árnyék libben az Úr arcán, egy lágy mosoly. Emilkére néz, aki mellette áll poharával. Mosolyogva kérdez; Zsóka? Emilke szeme csillog, ahogy visszakérdi: Te tudod? Az Úr elgondolkodva néz vissza Emilkére. Mondhatod, szólal meg. Igen, Lilith.

A két férfi egymás szemébe néz. Megemelik poharukat, kortyolnak.

Igen. Ők tudják, mi a szerelem.