Ma nem. Ma csináljátok!

Ma nem. Ma csináljátok!

Ma nem írok politikáról. Eszembe jut, anyámnak volt egy barátnője? Vagy kolleganője? Ilinéné, vagy valami hasonló. Nagy, szőke asszony volt göndör hajjal szemüveggel, olyan „testes” szokták mondani Pesten. Faluhelyt azt hiszem tehénnek hangzik, de ezek a falusiak ugye mindig a Riskával vannak elfoglalva. Férje valami vékony fickó volt, ritkuló hajjal háj nélkül és kicsi bajuszkával. Renének hívták és két gyerekük volt. Rozser és Zsu.

A Király utca és Klauzál utca sarkán laktak az első emeleten. Az erkély ferdén lógott ki a falból, a Teréztemplomra lehetett látni, balra a Nagymező utca, tág tere, szélén a fákkal, jobbra a Csányi utca szük falai között a kockakövek hepehupája látszott.

Egyszer, még réges régen elmentünk hozzájuk anyámmal. Ez olyan rég volt, hogy ajjaj, nagyon rég. Mint mondom, az első emeleten laktak, az utca felé eső lakásban. A III. emeleten, a gang végén a sarokban lakott a Schwarc Aranka, azaz aSchwarcnéniék és a lányuk Aranka. Na Aranka biztos a kolleganője volt anyámnak, a Népszava Könyvkiadónál a Körút és Barcsay utca sarkán.

A látogatás egyedi volt. A lakás csaknem üres, dobozok, bőröndök, ládák voltak mindenütt. A család csomagolt és készültek Párizsba, vagy a fene tudja hova Franciaországba. Ez akkor tájban nem volt egész egyedi, valahol 47, vagy 48-ban jártunk. Ha jól emlékszem, még rövidnadrágom volt. Rég volt. Anyám Ilinénivel a konyhában beszélgetett, mi gyerekek a szobában hancuroztunk. Zsu volt a legidősebb. Emlékezetem szerint bizonyára lány lehetett, mert szoknyában járt. Ott valamit csináltunk, mert egy idő után Zsu azt mondta, te még csókolódzni sem tudsz. Azt már nem mondta el, hogy még mit sem nem tudok és több alkalom nem lévén a gyakorlatokra, most már ez örök rejtély marad. Mindenesetre a zsebkendőmmel szárazra törölgettem a szám, aztán felmentem Schwarcnéniékhez. Aranka sötétkék és szűk szoknyája, krémszínű gömbölyű blúza még nem okozott komoly és nyugtalan gondolatokat. Még egy két év eltelt, hogy ilyesmi eszembe jutott.Igaz, addig a nadrágom hossza is megnőtt.Addigra viszont Aranka, hogy úgy mondjam, már a csókolodzásnál bizonyára sokkal többet tudott. Máig sajnálatos, hogy ezen tudást Arankával nem oszthattam meg. Másrészt, Ha eszembe jut, hogy Aranka, ma 85-höz közelebb, mint 80-hoz, megvígasztalódom. Csak felsóhajtok, haj, akkor,......

Na de ez egy egész más ügy, kedves Aranka.

Milyen jó, hogy ma szavazunk, így ilyesmi is eszembe jutott. Aranka, csak azt akarom csendesen mondani, hogy választástól függetlenűl, máskor is eszembe jutott. Hogy miért nem akkor szóltam? Mein Gott, Aranka, mert akkor én még annyi mindent nem tudtam. Még csókolódzni sem.