Ossian barátomnak, akinek a fejében van egy hasonlóan járó csavar, mint az én buksimban.

Ossian barátomnak, akinek a fejében van egy hasonlóan járó csavar, mint az én buksimban.

Felébredtem, mert más sokat aludtam. Az éjjel 1 óra is elmúlt, hogy az utolsó időt érzékeltem az órán, most pedig már 4 óra is csak holnap lesz.

Mondom, felébredtem. Mire is ébredtem? Arra, hogy

„ benne hallgat a sötétség .

Meg is látná magát benne, ...“

Ébredhettem volna úgy is persze, hogy előkapom a 9-esemet, aztán körbe 75-öt lövök, (néha tőtők) 76.nak meg a lámpát. Nem magamat, mert annyira hülye azért nem vagyok.

De nem arra ébredtem.

Arra, hogy

„ Falu végén kurta korcsma,

oda rúg ki a Szamosra.”

Kurta korcsma, nem kúrt a korcsma, mint hazánk klasszikusa mondaná. Oszt így belecsapok a lecsóba, két tenyérrel. Mert mért is ébredek ilyenre? Csak tán nem azért, mert az a marha tanárom az iskolában erről beszélt, ahogy mocorgok Öregasszony is megébred, kérdi mi van? Mondom, hogy semmi, csak „pihen a komp” ,.....folytatja, „kikötötték” Hajnali ¼ 5 kor, felébredve, meszes aggyal. Igaz, ez a meszes agy az Evangélikus Leánygimi

valamelyik osztályában kezdett meszesedni.

Mocorgunk, két vénember. Öregasszony mondja, hogy

„ Ej mi a kő tyúkanyó kend” és az is alvás helyett engem mérgesít, mert csak mondja és már morzsi kutyánál tart, hibátlanul.

Nem maradhatok le, csak nem szégyenkezem itt a sötétben,

„......még zöldel a nyárfa az ablak előtt” mondom. Pedig kint csikorog, vastag fehér hó alá bújtak a fűszálak, még alszanak.

Baromfiak 9-esről álmodnak és üvöltenek, megdöglesz. Nem tudják, hogy ezt a igazi férfi úgy mondta:” Elhull a virág, eliramlik az élet” Írta egy igazi férfi. Egy igazi férfi, akinek lobogó szerelme és élete példás lehetne ma is.

Aki ma hazája ifjúságát látva csak sírhat, nehéz csukló férfisírással.

Szóval belecsapok a lecsóba, Isten vadbarmai, nem véletlenül. Tudom, ha klikkelek, a google rögtön kidobja a verset egészben. Egy baj van, baromfiam, anyád tyúkja, baromfia. Ez nekem a fejemben van.

Ott , ahol neked nincs semmi.

Na mos mit írjak, Ossián barátom? Hát normális az, hogy hajnali 5 óra után poros könyvek szavain rágódjon? Hogy csa csocso csöcsi hangokon kívül tud olyat is, hogy család, csokoládé, csengő, csörgö, csilingelő, és szán, meg két nagy ló, nyolc patkó, száncsengő. Ugyan.

De azért barátom , mi értjük egymást. Vadica is hegyezi a fülét. Vagyunk néhányan. Az öltől az ölés felé való utunkon nem vagyunk egyedül.

Hát Ossián barátom, visszabújok a takaró alá.Csak csendesen, alig észrevehetően szellentek a világra, egészségemre vigyázva. Mint Clau Clau Claudis mondaná nagyobbat vét egészsége, mint az illem ellen, aki visszatartja.

Csak fröcsögjön a lecsó, Isten sok barma dagonyázzon a trágyában. Takaró a fülemen és mint Ovidius írta, „ boldog, ki él titokban jól”

Beatus ille qui procul negotiis.....