Mert hát köcsögök régen is valának.

Mert hát köcsögök régen is valának.

A sajtárt és a kis sámlit hozta Mari néni az istálóból. Citrom, a tehén fáradhatatlanul rágta az eléje tett kukoricaszárat, orrával bökdöste a leveleket és jóizüt harapott a közöttük talált gyenge kukoricacsöveből. Tamás bácsi a vasvillával az élére esett tehénlepényt dobta a trágyakupac tetejére és széles tenyere a Citrom farán oly gyengéden puffant, mintha Marinéni sokadik felsőszoknyája került vón kezeügyébe. Citróm értőn lépett kissé oldalt, hogy a vasvilla kiemelje a szalmával a lapos szemetet.

Marinéni sajtárjában habosan illatozott a tej. Az asztalra tette a jókora faedényt és letakarta a tiszta kendővel, nehogy beléfúljon a légy a fehér tengerbe. Erigy jányom Julis hozz 3 köcsögöt, meg a csuprokat, szólt a süldő leánykának és annak mezítlen talpai csattogtak az udvaron, amint a köcsögfához nyargalt. Ügyesen emelte le a sárga mázas köcsögöket a fa ágairól és vitte a verandára. Aztán a nyárikonyhából négy csuporral jött az asztalhoz. A csuprokat Mari néni teletöltötte a friss tejjel. Tamásbácsi is a verandára került, kezét a lavorban vízbemártva leöblítette. Kézbevette a nagykést és a kendőből kifejtette a domború, fehér kenyeret, keresztet rajzolva a lapos felére mindenkinek jókora szeletet kanyarított. A kis tányéron kolbász, szalonna volt, abból is kapott mindenki.

Közben Marinéni a köcsögökbe döntötte a sajtárból a tejet és a köcsögökre kis tányérkát tett, lefordítva. Egy mozdulattal a macska tányérja is tele lett, melyet a Bodri rögtön lafatyolni kezdett, Cirmos fújtató tiltakozása ellenére. Bodri! szólt Tamásbácsi és egy karika kolbászt dobott a kutyának. Cirmos röptében kapta el és elégedetten nyeldekelte, mindenki nevetett.

Marinéni a sajtárt a kúton a vályú mellé állította, vizet löttyintett belé, aztán ő is az asztalhoz ült. Elkezdtünk vacsorázni. A kenyér mellé fogyott a szalonna, a friss zöldpaprika és paradicsom. A habos, langyos tej nagy kortyokban fogyott.

A vacsora végeztével  köcsögök helyükre kerültek, a szobában az almáriumra. Álltak ott már néhányan, bennök a tej színe már feljőtt a tetejükre. Marinéni kijőve szólt, holnap köpülni kell!

Na így voltak annakidején a köcsögök. A sárga köcsögök.