Ezt is szereti Istenke? Majd kiderül.

Nevezetes datum volt. Oly nevezetes, hogy már az évre nem is emlékszem,csak a napra, mert valahányadik születésnapom volt. Valami olyan, mint a lányoknál a 16. Lehetett a 18. vagy a 20.ki tudja. Tömören, nagyon fontos dátum volt.

Volt ott a nyugatinál egy presszó, a Volga. Bement az ember, balra volt egy pult, kávéföző gép, csodás illatokkal, mögötte egy polc, üvegekkel és az üvegekben színesen csillogó folyadékokkal. A fene sem tudja, hogy a poharak hol, merre álltak, de kit érdekeltek a poharak?

Ezek a kellékek remekül néztek ki, de csak halvány köritésként szolgáltak az igazi atractiokhoz, a lányokhoz. Lányok! Feszült rajtuk a szűk szoknya, a hasíték mentén kivillantak a sejtelmes formák, melyekről szégyenlösen kapta el az ember a szemét, hogy újra visszanézve már csak a fantázia mutatott valamit. Blusaik hegyes-gömbölyded szabása láttán ujjaid hegye viszketni kezdett, meztelen nyakuk felől áradó illatok ködként gomolyogtak szemeid előtt.

Azidőtájt, ha egy leánykával az ember egy presszóbaa beült, a lányka egy Triple sec-et kért. Persze az volt az az időszak, mikor az ember még csak a rúmot, a kevertet, meg a triplet ismerte, na meg a vermouthot. A gin, a flip, a csokoládé, dió és más dolgok felfedezése mind-mind a jövőben rejlett.

A Volgának bűnösen jó híre volt. Állítólag ott volt a szépséges rosszlányok tanyája. Így történt, hogy elhatározam, születésnapi ünneplésre felcsípek egy babát és..... Szóval felcsípek. Még az iskola padjait koptattam, ennek megfelelően a zsebemben volt egy darab radírgumi, zsebkendő lakáskulcs, egy méternél alig hosszabb madzag. Pénzből viszont nem sok. Apám nézte, amint mosakodtam, 4711-essel kentem az arcom és a nyakkendőt kötöttem az ingnyakra. Érdeklődött, hogy hova készülödöm és bólogatott, mikor méltatlankodva közöltem, hogy születésnapozni. Azt ugye nem mondtam, hogy , szóval azt nem, hogy hova. Aztán mikor elindúltam, azt hívén, valami ártatlan, baráti találkozó, a zsebembe nyomott egy tizest.

A sötét utcán a szél lengette a villanykörtéket, ballonom őve derekamon meghúzva és villamosoztam a cél felé.

Aztán odaérte, a piros lámpánál átmentem, benyitottam. Nappal már többször ittam egy kávét, de így este más volt minden.Némileg csalódást okozott, hogy a lányok nem fordultak egységesen felém és nem vetettek rám elismerő pillantást, sőt semmilyen pillantást nem vetettek rám.

Felmentem a lépcsőn, bal oldalt egy asztalkához ültem. Jött a pincér, kértem egy triple secet, jelezni akarván, hogy ugye én miért is vagyok itt.

A kutya sem vette észre. Nyalogattam szinte cseppenként a nedűt és vizsla pillantásokat vetettem a pult felé, ahol viháncoltak a lányok, mintha ott se lennék. Ültem. Ki tudja milyen pofát vághattam. Mai szemmel azt hiszem, hogy nagyon bárgyút. Múltak az órák, a zongorán a divatos slágereket játszották. Ittam a következőt és a következőt, már az éjfél is átfordult a másik oldalára, de sehol egy nő, sehol senki. Unatkoztam. Aztán rájöttem, hogy most már nem is lesz semmi, mivel a triple secre kiadható keret kimerült. Már csak annyi csörgött a zsebembe, hogy kifizessem a fogyasztotat. A cigarettám is fogytán volt és megjelent a félelem, hogy mit is mondok a kis tündérkének ha odaül az asztalomhoz, és …... Rémálom lett volna. Felálltam, intettem a pincérnek, hogy fizetek. Bebújtam a ballonomba és szépen kiléptem az utcára. Álmos voltam. Egy évvel öregebb lettem, de még nem okosodtam.

Miröl is jutott ez az eszebe? Vettem egy üveg Triple secet. Itt van. Forgatom az üveget, milyen íze is van? Narancslikőr. Nahát, csak most látom. Ki hitte volna!

Mindjárt kibontom. Hány éves is lettem közben? Na ugye nem maceráltok?