Lehet csodálkozni

A fiatal orvos fázósan húzta össze magát, ahogy sietve ment hazafelé. A délutáni rendelés simán lezajlott, a körzetinővér még rakosgatta a műszereket, betegnaplót az irnok becsukta, elkezdte a kartonokat helyrerakni. Már égtek a lámpák a lucskos járdán siettek az emberek, a korcsmák ajai sűrűn nyitodtak, füst és boros gőz csapott az utcára. A Főutcán elhagyta a templomot, a tanács épületét. A másik oldalon a pártbizottság épületében égtek a villanyok.

A Moszkvics halkan gördült mögé és a fiatal sofőr vidám hangja kiáltottfelé: Doki, haza? Már nyílt is a kocsi ajtaja, hogy beüljön. Jó meleg

áradt a kocsiban, a rádió az ötórai tea műsorát adta, Vámosi énekelt a szokott édeskés zengzetével. A sofőr a keresztezés előtt lassított, a cigánytelep, kérdezte? Azért vártalak, vigyorgott a fiatal orvos és már kanyarodtak vissza, a domb felé. A szőkéhez? Aha! Tudod Doki, ki az a kis szőke? Na? Mesélj már!

Az már közel két éve doki, hogy a Jánosnak a lánykája a kohászati ovódában olyan szőkén virított, mint Júlia az irnoklány. Annyira, hogy a főmérnöknek is feltünt, egyszer csak főmérnökasszony is megjelent a gyerekek között. Addig jelengetett, hogy a kohászati Volga felgördült a putrik közé és szó, szót követett, a gyerekhalomból a szöszit átvitték a putriból a villadombra. Főmérnökéknek nem volt gyerekük, szerették volna örökbefogadni a babaszépségű szőkeséget. Nem örömmel, de meggyőződve arról, hogy a gyereknek mindene és még egy halommal többje is megvan a Főmérnökéknél a szülők megegyeztek. Szőkeség egy évet töltött el a villában, csak időnként vitte a Volga a putriba látogatóba. Az ovódába reggel a Volga Jolánmamával vitte, délután Imrepapa mellett ült a hátsó ülésen macijával a „villafelé“, de egyszer sem mondta, hogy hazafelé. Aztán tavaly a szőkeség iskolába ment. Habos ruhában, szalagokkal, fénylő cipőben hátán a kis táskával, elől a nyakában kis uzsonáskosarával. Ez volt reggel. És nnéhány napig. Aztán az egyik nap Szőkeség nem ért haza ebédre. Keresték minden felé, mígnem valaki nem szólt, hogy hát ott játszik a putrisoron a többiekkel. A Volga robogott a putrihoz, Jolánmama könnyesen nevetve ölelt magához,

Imrepapa bánatosan csóvált a fejét, megsímogatta a Szőkeséget és valahova a messzibe bámult az ózdi hegyek felett.

A Volga gyakorta jár a putrik felé, zacskó cukurral, külföldről hozott banánnal, miegymással, amiket Szőkeség mindíg megköszön. Csak akkor bújik az anyja szoknyája mögé, ha valaki kérdezi, nem jössz a villába?

A Moszkvics megérkezett. A fiatal orvos elégedetten észlelte, hogy a szőke baba nem lázas, vidáman pislog az „ágyból“ Bepaskolta az injektiot, megsímogatta a kislány fejét,

Akkor holnap, mondta és már gurultak is lefelé a dombról.