Szőke gyerek, piros arccal.

 Az ügyelet telefonja csörgött, közeledett az éjfél. Ózd felett sűrű felhő, füstel és korommal terhesen takarta az eget. A fiatal orvos felnézett a könyvből, az ápoló felvette a telefont, bólogatott, beírt a naplóba, aztán némi kajánsággal mondta: putrisor, Kalányosék a 8 gyerekkel, az egyik lázas. Az ugyancsak fiatal soför majdnem röhögve kérdezte, bemegyünk, doki? Na, nem képzeled, hogy dagasztom a sarat, mert nem tudsz sötétbe, sáros úton vezetni? Ó, Ó, hát vezetni nem tudok, csak a kerítés előtt megállni. Elég legye, gyerünk. A Moszkvics morogva kapaszkodott a dombra, fenn már hófoltok is tarkították az út szélét. Egy férfi integetett az autónak, megálltak. Hmm, ne menjenek tovább, az ott már a cigánytelep, nem biztonságos. Az orvos visszatekerte az ablakot és félhalkan morgott, hülye. Beértek a bádog, deszka és papírok borította putrik közé, a motor zúgására elöl egy ajtó nyílt, gyorsbeszédű férfi kérdezte a doktor elvtárs? Nem a szent Péter, na mivan? A férfi felnevetett, azt már mondta is, beteg a gyerek, lázas. Előreengedte az orvost, az egy helységben a dróton lógó lámpa fényében egy ágyféle valamin szőke, csapzotthajú lányka feküdt, szemeiben láz égett és ijedtség. Az orvos meglepve nézett rá, leült az ágy szélére, szevasz, mi van? Az ujjával mutatott a torkára, aha, mondta az orvos. Kinyitotta a táskáját, zseblámpáját a a gyerek kezébe adta, a táskában kotorászott egy spatulát kotort elő, azt a gyerek másik kezébe adta, egy celofános csomagolású savanyúcukorral. Visszavette a lámpát, spatulát, egyik végét a nyitott szája felé közelítette és magára világított. A gyerek elnevette magát. Légyszíves, most te és a gyerek tátott szájába világítva a spatula másik végével lenyomta a gyerek nyelvét. Annak torkában kétoldalt a gennyes mandulák szűk járatot hagytak a levegőnek. Síma volt a diagnozis, azért biztonság okáért fülébe dugta a stetoszkopot. Aztán szó nélkül nagyadag penicillininjectiot helyezett készenlétbe. A gyerek bizalmatlan nézésével nem törödve intett és mondta, hasra! Az anya féltőn lépett közelebb, meg akarta fogni a gyereket, csak az orvos intésére állt meg. Nem cirkusz ez, csak gyógyszer. Egy mozdulattal húzta le a pizsamanadrágot a gyerek forró tesstéről, megsimogatta a kis seggecskét, paskolt egyet és egyidejüleg, villámgyors mozdulattal szúrta be a tűt. Míg a gyerek várta a szúrást, csak azt hallotta, na kész is. Anya, apa döbbenettel nézték az injektió gyors beadását. Doktor úr, holnap is el tetszik jönni? Hangja félénk és reménykedő volt, a gyerekért aggodó anya puha könyörgésével. Az orvos írta a receptet, körűlnézett, aztán eltépte a papírt, a gyerekre nézett, aki visszavigyorgott rá és nevetve kérdezte: ugye nem is adtál szurit? Nem hát,  na majd holnap találkozunk, mondta. Az ember kísérte ki, az autó körül 3 asszony toporgott, és az orvos tudta, hogy még nem fejezte be az éjtszakai látogatást. A fiatal soför megvonta a vállát, én reggelig ráérek, csak röhögött, ahogy az orvos szájáról olvasta le a választ.