Hétvége hölgyekkel, kuglóf és virág.
Megjöttem. Az úgy volt, vettem egy kuglófot. Tele van mazsolával, meg minden féle fínomsággal, amit az olaszok csak beleraknak. A vércukrot meg úgy emeli, mint egy súlyemelő világbajnok. Ez a kisebbik, egy kiló. Gyorsan fogtam a telefont, körbe a dámákat, 80-ig. Meg is hívtak egy kávéra, de mondtam, hogy én kakaót kérek, nichts Problem. Aztán szeleteltem a kuglófot, a fene, még mindíg van a fele. 1.50 ért virág és indíts. Jó volt a kakaó, maradjunk ennyibe, a hölgyek csodálatosak, mondtam én. Csodáló pillantásokat arattam, én is csodálkoztam. A valamikori közlekedési eszköz, a kocsi maradt, csak olyan lett, amelyikbe a járókerekes kis kocsi belefér. Volt az előszobában a "házikisasszonyé" mellett még kettő. Izletes volt a kuglóf és a prothesis is elbánik vele. Sikerem volt. Házikisasszony is büszkén söpörte be az elismerő pillantásokat, hogy neki micsoda ismerőse van. Valamikor én tettem el az elismerést, I. Primadonna volt, énekelte a nagyoperetteket, férje bankár volt és meghalt, mielőtt elköltötte volna a pénzt. Igazán megérdemelte a temetői látogatásokat. Aztán letelt az egy óra, elkezdődött az elköszönés, egy 1/4 óra múlva már gurultam is haza. Időt és alkalmat hagyva a hölgyeknek az esedékes pletykára. Mert Emilke "jólnevelt" Úriember.Egyszer mondta valaki, nem én voltam
Utolsó kommentek