A végtelen vizek partjára, Um-napisti szomszédságába

Feketefejű barátom, agyaglapod kézhezvettem és ékes akkád szavaid megmelegítik didergő szívemet. Mint írod, Enki birodalmában vagy, életed jutalmáúl, mert az Egek Ura megóvott Ereskigal borongós birodalmától erényeidért  Hát lám csak, elnyerted az örökéletet és a végtelen vizek túlpartján sütkérezel a fényben Um-napisti szomszédságában. Igaz szó száll ajkaidról, csak a tudás óvhatja életed nyugalmát. Értem az évek ezeréből üzenő szód, hiszen ma is igaz az igaz és ma is útálatos a hazugság.

Ereskigál árnyék birodalma telve hazugokkal, a csalók és tolvajok sós könnyeket sírnak és homokot esznek, mig az igazak a hév ellen nektárt és illatos gyümölcsök levét isszák és ajkaik édes lepényt majszolnak.

Barátom, a föld agyaga kevés, hogy a gonoszságot rávéssem, mely ma az országokban növekszik. El sem tudod képzelni, hogy a hamis mérték, a csalás és kapzsiság mily méreteket ölt. Dölyfös dámák kalapjai lengenek az utcákon, gaz heréltek parádéznak a békés polgárok között és nem átallanak még többet harácsolni. Már zsákszámra gyűjtik a réz és ezüstlapokat, de mértéktelen dölyfük kielégíthetetlen.

De érik már az idő, a Borzalmak Házának kapui tárulnak és elnyelik fennhéjjjázó népségüket, hol lesz majd sírás rívás és fogak csikorgatása. Száraz kenyéren, rothadó zöldségeken és poshadt vizen tengethetik életük napjait bűneik által elnyert igazságos ítélet szerint.

Barátom, rövid híreim el fogom küldeni, adja kezeidhez Gaga a lapokat és várom bíztató szavaid az örökélet partjairól, azon bizalommal, hogy a végtelen vizeken egyszer az én hajóm is kiköthet a partokon.