Józsi reggel elindult. Vitte magával kézreeső, éles fejszéjét és amint haladt az utcán, lépéseiben a régi munkábamenések ritmusa pezsdült. A bótosné megnézte Józsit, aztán csak úgy mellékesen mondta, Józsikám, egy darab kenyér, szalonna, kolbász van, meg egy kockasajt, na de ugye Józsikám, férfiember egy korty teával kezdi a napot és mosolyogva nyújtott egy kis pohárka pálinkát. Józsi zavartan ült a konyhasztal szélén, falatozott, igen jól esett a gyomrának. Az asszony megmutatta a rakás fát és mondta, ha

végez, térjen a bóltba. Becsukta házat és ment férje után dolgozni.

Józsi nekiállt. Csapásai alatt repkedtek a hasított fák, az aprított halom növekedésével fogyott a másik halom, de Józsi látta, hogy egy nap aligha végez.Elkongatták a levesnótát a toronyban, Józsi törölgette a homlokát és az útról a bótósék kanyarodtak az udvarra kerékpárjukkal. Délbe az üzlet csukva volt, ugyan ki vásárol faluhelyt délben? Az asszony gyorsan meggyújtotta a palackos gázt, feltette az ételt melegedni. Józsi lassabban csápolta a tuskókat, tanácstalan volt, hiszen nem volt ebédrevalója, nem tudott a semmiből hozni.

Az asszony férjére nézett, az bólintott és az asztalra 3 tányér került. A férj kiszólt, Józsi jöjjön, eszünk! Józsi zavartan óvatoskodott a konyhába kezet mosott a fürdőszobában és az asztal szélére telepedett csendesen.Szedett az asszony a férj tányérjára, majd Józsi tányérját rakta tele és a sajátjára is rakosgatott fínom falatokat. A férj kenyeret vágott, csendesen enni kezdtek.Jó meleg volt a konyhában, Józsinak majdnem az üzemi étkező jutott eszébe, de leginkább annak örűlt, hogy dolgozik. Az evéssel végeztek, az asszony kávét tett fel. A férj kiment az udvarra, megszemlélta a hasított fát, két darabot behozott és rárakta a cserépre. Kell a meleg estére is

Józsi, ezzel ma nem végez, mondta a bótos. Ha mára végzett, gyűjék az asszonnyal, azt megbeszéljük a holnapi napot.Megitták a kávét, a bótos két poharat vett elő, egy pohár bolt töltött.Elöblítették az ebédet. Józsi felállt, ment a fáihoz, még múlatni az időt, végezni a dolgát.

Alkonyodni kezdett mire Józsi karjai már kezdtek elnehezülni. Egy nyaláb fát rakott az ajtó mellé, megfente a fejszéjét és hazaindult.Otthon meleg fogadta, a gyerekek galyakat gyűjtögettek és a csöpp kályha halkan duruzsolt. Az asszonnyal indultak a bóltba.

Józsinak valójában szerencséje volt, csak nem tudta.Okos és élelmes asszonya volt, aki minden lehetőséget megragadott, hogy összeszedjék magukat.Amíg Józsi hasogatta a fát, az asszony elbandukolt a postához és türelmesen várt. Látta, hogy néhány idős ember jött, csomagokat kaptak, amivel csak az volt a baj, hogy haza kell vinni.Julka hamar ajánlkozott segíteni. Az emberek ismerték a vidám asszonyt még a tsz munkák idejéből és szívesen fogadták segítségét. Julka fürgén szaladt,ide oda, gyakorta hozta a gyógyszereket a patikából, segített az öregeknek.Így mindig volt valami segítség neki is, hol kenyér, hol darab szalonna, ami szegényeknél akad. Meg sokan emlékeztek Julka anyósára, aki valamikor 40-50 éve gyakorta szaladt háztól házig, vitt segítséget betegeknek és voltak akik még emlékeztek Kormos Erzsire, fél évszázadra vissza.

Elértek a bótba és elszámolták a napot.Ételt kaptak, bőséggel, meg némi pénzt is.Mentek hazafelé, Julka is elmesélte szerzeményét és vídáman ballagtak. A kocsma előtt menve, Józsi léptei lassultak, már már befelé indult volna, mikor Julkára pillantott. Látta az asszony kedvetlenségét és sötétedő tekintetét, meg dél is rég volt már, gyomra is hajtotta hazafelé. Lépteit megszapozázta, igyekezzünk már, megéheztem, mondta.

Józsi nem volt egy elvetemült fajzat, meg ital nélkül ugrálós sem volt.Julka elmosolyodottés megszaporázva ő is lépteit, igyekeztek haza. Amit Józsi még nem tudott, újságolta Julka, hogy hívták segíteni néhány házhoz, ahol már a szálló évek nehezítik a munkát, még ha a gép is mos, de a vasalás már nehéz. Aztán faluhelyen vasalatlan ing, vasalatlan ágynemű, hát ugyan már!