Hazakerültem újra. A biztos tudatban, hogy nem kell visszamennem Sárospatakra, vídáman teltek napjaim. A szülők nappal dolgoztak,.Otthon a kölcsönbe, vagy születésnapra, karácsonyra ajándékba kapott könyvek társasága volt számomra az út a megismerés felé. 12 éves voltam, hogy Kodolányi „A vas fiai“-ját, Kenneth „Csőcselék fegyverben“-jét és az akkor, meg azóta is divatos „Elfújta a szél“-t olvastam. Mosolyogva nézem könyvespolcomon Lin Ju Tang könyveit, emlékeimben fúja a szél Ay Rand könyvének lapjait.Az emlékekbből nem tudom kitalálni, hogyan került a könyvespolcra az „Antidüring“ Ott volt. A pengős regények, P.Howard és az Isten tudja kik, az angol „kriminologúsok szakmunkái“ , a ponyvaárú kilószámra összeszedett, egymásközt cserélt példányai. A krémek krémje, a lányoktól kölcsönzött Cilike könyvek, széplelkű néniktől Bozzay, szomszédtól Guidó da Verona,Szentmihályiné, Zsigray,de mindenekelőtt a magyar regény etalonjai, Jókai, Mikszáth, Móricz, Móra és sorba a többi. Ma a polcom ezernél több darabja, melyeken átrágtam magam, életem hű kísérőtársai,szelíden néznek rám. Minden kötet kissé kihúzza magát, ha kézbeveszem, lapjaikat felütve rámmosolyognak a sorok, mert tudják, egy kicsi ragadt rám belőlük.

Nem volt problémám az iskolában sem az irodalommal, sem a történelemmel. Magyar tanáraim rám néztek magyarázat közben, történelemtanáraim mondataikat cinkos kacsintással kezdték, ugye akkor, miközben természetes egyetértéssel kacsintottunk össze.

A hétköznapok nem voltak könnyüek. Apám hazajőtt a gyárból, átöltözött otthoni munkaruhájába, sarokból elöhúzta tanult szakmája a cipőkészítés szerszámait és keze alatt a bőr feszült a kaptafán, a zwikkelés fortélyai, a bransolfektetés, éles kés fenése, szurkos fonállal varrás, a talpbőr lukasztás, faszögelés, viaszozás és a bőr krémezése, mig a feje felett lopott árammal égő fény elcsúszott a ragyogáson, ó ifjú boldog idők, mit is mesélek erről nektek. Apám keze, a munka sodrában, ha rosszalkodtam nyakonvágott, de nicsak, elfelejtettem. Csak arra , de arra jól emlékszem, hogy tányéromra fínom falatot rakott és az első nyakkendőmet megkötötte.

Ma ennyi az emlékezés, meglazítom a nyakkendőm, szorít egy kissé a torkomon. Megtörlöm a cipőmet, hogy fényes legyen.