Melegszik errefelé is az idő. Két € az a 14 db uborka, amennyi belefér a kovászos üvegbe egy adagban. Megmostam, megvagdaltam, elraktam és már a napon sárgul. Uborkaszezón van. Vége az iskolai tanításnak, utolsó rúgások a tanerők értekezleteiben, okos pedagogus nem buktat, mert akkor korrepetálni járhat a nyári szünet idején, tehát mindenki átment a vizsgán. Faszén, grill becsomagolva, Józsikám, szép egyenletes szeleteket adjon, mert az anyósomék jönnek, hétvégén megyünk a telekre. Mit szólok? Mihez Józsikám? Ne mondja! Én nem foglalkozom politikával, most meg pláne nem, megyek nyaralni, ( meg a fene tudja, hogy mi lesz, jövőre is kell gondolni ) Ja, Józsikám! Ne mondja, csak nehogy drágább legyen a karaj, tudja milyen nehéz abból a kis pedagógusi fizetésből! ( Majd hülye leszek mondani, tudom, hogy évek óta Fideszes vagy ) Hógyne a Viktór, igen, milyen okosan mondta! Bízony, Ő csak tudja. (Dögölj meg, tudom, hogy útálod Botoxkát, /a francba, a Lendvait/meg az MSZP-t Jaj, Józsikám, most nélkülözni fogom a fínom disznótorost, de kár. Meleg van. Erjed az uborka, uborkaszezón van. Majd grillezünk,( ez a legolcsóbb.) Veszek még csirkefarhátat is a piacon. (Ott nem ismernek.) Jaj, Józsikám, már alig várom a napot, a fürdést. (Hogyne zuhanyozok a fürdőszobában, az erkélyen fogok feküdni, egy hétig ki se mozdulok a lakásból) Zsíroskenyér, kovászosuborkával, hogyne, igen sülthal, sőr, igen, (otthon lángos, csapvíz) na pá pá Józsikám, majd ősszel.

     Uborkaszezon van.

     Nem történik semmi.