Már éjfél volt, mikor a rendőrkapitány kijőtt a miniszterelnöktől. Kocsija nem állt az ajtónál, csak a szolgálati BMW és két kisebb rendőrségi kocsi állt a kapun kívül.  Intett és a BMW elégördült. Beült, hátradőlt az ülésen. Egy alezredes ült a volánnál és egy őrnagy mellette, a kocsi elindult. Egy sör főkapitány úr és már nyujtotta is a poharat. A dandártábornok elégedetten vette el és arra gondolt, ideje lenne előlép....aztán már nem gondolt semmire. Amikor magához tért, egy sötét helységben volt. Zsebébe nyúlt, sehol gyufája, öngyujtó zseblámpa. Üres zsebek. Tapogatódzni kezdett, kezei mindenfelé kemény földbe ütköztek. Ajtó sehol, minden irányban csak föld.

     A miniszterelnök telefonja szinte megállás nélkül csörgött. Már 30-on felül volt az eltüntek száma, a főrendőr is eltünt és semmi nyom. Ősszehívta a nemzetbiztonsági szolgálatot a legsürgősebbe. Az urak kávéztak a koraéji órában némileg álmosan beszélgettek, ketten zöld teát kértek és biztosították a többieket, hogy az igen jót tesz. Egyeztetni kezdtek az urak, az eltüntek névsorát vizsgálták és nem értettek semmit. Az eltüntek között minden párt képviselői szerepeltek. Egyetlen közös volt, mind, kivétel nélkül szerepelt gazdasági botrányban, fejtetőn felül. És mind nagyon, nagyon sokat tudott.