Egyszer volt, hol nem volt, Szegedében egy szép nyári este, hogy kéz a kézben sétált egy fiú és egy lány, a sötét Tisza partján.
Sugdosott a fiú, forró szavakat a rózsás fülecskékbe, kacagott a szépleány csilingelve,
légy enyém szépségem gyönyörűm, illatozó fekete rózsám,
és szállt a kacagás a vidámfényű csillagokba,
Gyurikám, látja ott? Ott a Dankó Pista szobra, majd ha ott fenn hegedülni kezd....
és ültek, üldögéltek, hullottak a csókok, egy felhőt húzott a huncut hold az arca elé és egyszer , figyeljetek csak,...!
A szobor felől mit is hallani?
https://www.youtube.com/watch?v=fQqe3WlxWu0
Huncutak a nyári éjtszakák Szegedében
Utolsó kommentek