A háziorvosomnál voltam feliratni a gyógyszereimet. Igen, mindet. A bogyókáimat is, amire néhányan gondolnak. Aztán hazafelé jőve olyan szép napsütés volt, hogy elkanyarodtam a temető felé. Szép falak között a sírokon pompáznak a virágok, néhány idős ember kannával a kezében itatja a földet, szedi a gazt.

     De nem ott álltam meg, hanem szemben, a temetkezési vállalatnál. Benn az irodában egy búbánatos hölgy érdeklődött szándékom felöl, de semmi vígasztalót nem tudtam neki mondani, csak érdeklődtem, mi lenne az ajánlata esetleges elhalálozásom  esetére. Rámnézve megsaccolta koromat és cseppnyit felélénkült. Elkezdte a várható költségeket sorolni, csak nézte, hogy egyre vídámodom. Elmondta, hogy szállítás ugye potom 970 €, mert ugye az autó oda-vissza, hiába mondtam, hogy köszönöm, vissza nem kell, szóval fizetni kell. Aztán ugye 1 koporsó, + 1 cinndoboz, meg ez, meg az, már 5000 € felett jártunk.

     Sietve szakítottam félbe, hogy ugye köszönöm, még nem aktuális, majd jelentkezem.

     Otthon elkezdtem számolni. Ennyi meg annyi, az már sok. Annyira sok, hogy úgy határoztam, örökéletű leszek. Ennyit ugyanis nem tudok összeszedni, hacsak nem kérek tanácsot Gyurcsánytól, vagy másoktól.

     Vagy keresek egy szép testhezálló árkot.