Gyönyörű idö volt. A tavasz teljes fényében ragyogott, az éjtszakai langyos eső után a föld felgyűrődött a hajtások sietős felszökkenésétől, hajtások, bimbók és virágok nyújtozkodtak, lengedeztek a napsugarak fényében,

     Az idős férfi kényelmesen sétált hazafelé. Enyhén melege volt és előre elképzelte, hogy a hűs ital amit a fiatal asszony fog adni,milyen jól esik majd. Magas volt, még korához képest jól tartotta magát. Első pillanatra is látható volt a hangsúlyozott jólét és a hivalkodó magamutogatás. Ez feltűnőbb volt, ha feleségével jelent meg valahol, az asszony bő 30 évvel volt fiatalabb, gyönyörű ruhában és ékszerekkel megrakva.

     Ez már a 3. asszony volt, az első alapozta meg a karrierjét, családja és kapcsolatai révén jutott vezető positioba. Az após az egyházi kórház vezetőségének elnöke, kurátor. Lánya orvosasszisztesként dolgozott, és a fiatal orvos kapóra jött. Az esküvő már ki volt tűzve, a kórház vezetősége röviddel előbb adta át a főorvosi kinevezést. Az évek múltával osztályvezető főorvos, majd igazgatófőorvos lett. Lassan közeledvén az 50-hez az új és igen szép műtősnő egyre többször referált a főnöknek, mig a referendumok és a sürgős, éjtszakába nyúló műtétek után vízszintesen relaxáltak.

     Az ifjú és ambiciosus műtősnő volt a 2. asszony. Lehúztak 15 évet, az asszony kissé megkopott és törvényszerűen jött az mindent elsöprő szerelem. Tellett rá a pénzéből. Az évek múltával az asszony olyan lett mint egy névjegy. Ha meglátták, úgy szóltak, a Főorvosasszony és befelé mosolyogtak. A főorvosasszony hetenként 3x-4x ment a szomszéd városba, fodrászhoz, kozmetikushoz, barátnőhöz vagy a mamához, aki csak kicsit volt fiatalabb férjecskénél, mert késői kislány volt.

      Ment haza felé a gyönyörü időben és nagyon élvezte az életet. A pezsgő tavaszban kaparászó viszketést érzett ágyéka táján és pajzán gondolatai támadtak. Az asszony ma otthon lustálkodott, a gondolatra megszaporázta a lépteit.

     Hosszú fal mellett lépkedett, az út mellett egy autó állt. Semmi feltűnő nem volt rajta, errefelé az autók nem rohangásztak, lassan szoktak suhanni a fákkal szegett úton. A parkoló kocsi elején egy férfi állt. Ősz haja kissé borzas volt a lengedező szélben, hátával az autónak támaszkodott.

     Néhány lépésre volt, mikor a férfi felegyenesedett és az úton elé lépett. Meglepődve nézett fel,

      és megállt !  30 év állt előtte, egy kollegája, akit 30 éve kirúgott a kórházból, akiről a bizalmas személyi véleményezésben olyan minősítést adott, hogy többet nem tudott elhelyezkedni.

     A felismerés beléhasított, de elég erősnek gondolta magát és támadóan szólt: Maga? Mit akar.?Arrogánsan csengett a hangja, megszokta. Egész életében belerúgott a nála gyengébbekbe. Budai úrifiú volt, szépfiu. Játszotta tovább a megszokott szerepet. Nem érezte a veszélyt.

     Az ősz férfi elmosolyodott. Megismer? Még nem hülyült el teljesen. Na de,

És az első iszonyú fájdalom a térdeiben a halk csattanással egyidőben hasított belé.

Szemei elkerekedtek, hang nem jőtt ki a torkán. A golyók alulról fel, mint tüzes ostor tépték a testét, űvölteni akart,

     hirtelen sötét lett és csend.

     Az ősz férfi beült a kocsiban. Az uzit a hátsó ülés takarója alá tette, nyugodtan indított. A sarkon bekanyarodott, ment még egy keveset, újra befordult egy csendes utcába. Megállt. A kocsi elején letápte a városka rendszámtábláját utánzó fóliát, a csomagtartó alatt hátulról is letépve, zsebébe gyűrte a számot.Visszaűlt a kocsiba és szép lassan elhajtott. A rendőrjárőr a kocsiban semmi rendkívülit nem észlelt, nem is emlékezett később semmilyen autóra.

      Gyönyörű tavaszi idő volt.

      A sarkon egy kutya fordult be, a fekvő testhez érve ijedten felvonított.

      A rendőrorvos 72 golyót számolt a holttestben.