https://www.youtube.com/watch?v=_8Vz6rsnJJk
és Zsóka 3 perc múlva megjelent. A férfi kérdő tekintetére felelt, anya lefekteti, és elindultak. Néhány lépés volt a kis utca, ahová befordultak.Csak pár lépést tettek, körbepillantottak, látták sem közel, sem távol senki. Úgy hullottak egymás karjaiba, mint két egymással szemberobogó gőzmozdony. Sistergett, szikrázott a levegő, fogaik koccantak és úgy álltak összekapaszkodva, mint egy fatörzs. Zsóka haja leomlott, arcát árnyékolta, a férfi fejét takarta félig, karjuk oly szorosan ölelte a másikat, hogy csaknem ropogtak csontjaik. Amint elengedték egymást minkettőjükből halk nyögés szakadt ki, Zsóka szólt vágyó, fájdalmas csendességgel, menjünk,...valahová!
Felugrottak a buszra csak a Keleti körűl néztek körül az utcán . A Metropol szállóba mertek beóvatoskodni. A férfi érdeklődött a portán, hogy izé, elment a vonat és,... A portás megértően bólintott és egy kulcsot adott. Valahogy feledékeny volt, mert elfelejtett igazolványt kérni.
Most meg kellene újra hallgatni a dalt, talán néhányszor. Mert ez mégsem egy pornográf írás.
A szoba ablaka az utcai lámpák felett volt, sötét négyszöge alatt sárgán úszott a fény. Halvány sugarak estek Zsóka testére, a férfi csak bámult és dadogásszerű szavakat teritett a lányra. Az mint Roxán az erkélyen, úgy itta a símogató színes és forró szavakat, terítette gyönyörű formáira.
A férfi nem volt nyeretlen kétéves, de ilyen csodát még nem látott. Mint déli tengerek hullámai, úgy játszottak a formák és fények a gömbölyü és hegyesedő ívek, lágy hajlatokkal futó völgyek az erdő mélyén rejtödző forráshoz, hol alig győzte szomját oltani. Hangszer volt a női test, mely minden érintésre a leggyönyörübb hangokat adta, a mélyen búgó húr hangja rezgett a bőrön, az aranyló tájakat fínom pára lengte be, apró cseppek futottak le két dombocska közül, dalolt a természet.
Az éjtszaka folyamán nem sokat aludtak, csak feküdtek egymás karjában .
Egy icipici update,még::)))
A férfi könnyedén emelte a lányt a levegőbe és a lány szeme felragyogott az örömtől mert nem nézte ki a férfi karjaiból azt a viharos lendületet, amellyel az ágyra lett téve. Csak a forró száj indult el ajkaitól, arcán, nyakán, vállán és szaladt fel fűléig, ahol az izzó levegő haját borzolta és a bíbor szin ömlőtt rajta egyre lentebb. A melleken felfénylett, hogy az öl árnyékában elsötétedjen. A lány kezei gyengéden és erővel kapaszkodtak a férfi vállaiban, ahol a férfi ujjai érték, remegések futottak át rajta. a férfi csókjai mint nyári zápor ömlöttek testére, nyomukon mint feslő rózsa, színesedett a bőr. Kezei a férfi testén kóboroltak és izmaik rángottak, amint egy egy kényesebb ponton siklottak az újjak. Csodálatos harmoniában hemperegtek, nem siettek el semmit.Annyira egymásnak teremtődtek, hogy tudták, ágyékuk összeforrása olyan lesz, mint az ősrobbanás, a kis halál, az újjászületés. Szaladtak a becéző szavak, símogatások, ölelések, aztán összecsapodtak.
Hullámzott minden, torkukbólsikolyok, nyögések ,öntudatlan szavak röppentek, egy symphonia stacatto fortissimo
És a zuhanás..............
Utolsó kommentek