Ma már elmondhatom. Mert hol van az a nyár, itt van az a szerelem.

A férfi 30 év körüli volt.Inge vasalt, nyakkendője feltűnő, de izléses, ruhája egyszerű öltöny volt. Nevetgélve beszélgetett a hasonló korú férfitársakkal, lányokkal. Arca komoly, de szemei vidámak voltak. Jó volt ránézni.

     A nő 20-on felűl, űlve is látszott nyúlánk teste, izgalmas gömbölyűségei, dús haja és szemeiben lobogó lángokkal..

     Összeakadt a szemük egy villanásra és tovaszálló tekintetük hirtelen megakadt. Egy pillanatra álltak a tekintetek, aztán egyszerre fordultak vissza, hogy egybeakadva és kutatva, égve összeforrjanak.

     Először látták egymást, de már mindent tudtak egymásról. Csak egy villanás volt, egy szó sem esett, egy lépést sem tettek egymás felé, de tudták mindketten, hogy pillanatok kérdése és már együtt lesznek. A társaságban szinte mindenki ismert mindenkit, egy fiatal értelmiségi klub volt és , hogy még nem látták egymást, az volt a meglepő.

     A férfi középre ült. A program szerint neki kellett az este folyamán a szívátültetés állásáról, elképzelhető jövöjéről, jelentőségéről beszámolni. Ő volt az egyetlen sebész a társaságban, ahol jogászok, olajmérnök, íro és egyetemisták voltak.

     Beszélni kezdett, papír, jegyzet nélkül. Néhányan mosolyogtak a halk lassú szavakon, aztán egyre jobban előredőltek és néma csendült a teremben, senki nem mozdult. A téma aktuális volt,  Dél-Afrikában, ahol azt hitték csak majmok vannak és a félsivatagos területeken vadállatok, zulukafferek,  egy 40 körüli sebész hosszú órákig tartó műtéttel új ösvényt vágott a tudomány dzsungelébe..

    Úgy repült az idő,hogy csak arra lette figyelmesek, mikor a kultúrház igazgatója benyitott az ajtón, hogy jelezze, már késő van. Megállt ő is az ajtóban, majd kisidővel széket húzott elő és leült ő is a szélen.

     Az előadás bejezedődőtt, a társaságbeszélgetve szedelődzködött. A lány felállt és akkor látszottak gyönyörű formái, mozdulatai mint zene hangjai úsztak a levegőben.  A természet ritkaszép remeke volt. Néhány lépéssel a férfi mellé lépve, puha hangon mondta: Ez igen érdekes volt.Hol olvastad ezeket? A férfi úgy felelt, mint aki azt sem tudja mit mond. Ja igen, a szívátültetés! Hát Barnard csinálta ezt először a műtőben. Ez igazán óriási és a lány szemébe nézett. Ott aprócska rőzselángok és tűzhányok lobogtak, csillagok égtek, meg mindenféle fények.

     Nézték egymást és tudták, hogy ebben a szívátültetésben nincs semmi új, hiszen ezt ők is tudják, műtő nélkül, percek alatt.

     Nézték egymást és a férfi kis zavarral kezdte, először vagy itt? Még nem láttalak.

     Igen, felelt a lány, Andrisékkal jöttem, ők szóltak, hogy ma valami érdekes lesz. Tudod, mostanába mindenkit ez érdekel, ez igazi szenzáció.

     Külömben Zsóka vagyok, szólt a lány és kezet nyujtott. Magas, karcsú volt, haja dús, sötét koronába foglalta vékony arcát, kontyba csavartan ült a fején. Bőre a fehérnek egy olyan árnyalata volt, amelyet sehol nem hívnak fehérnek, amelyet nem hívnak sehogy. Csak csodálnak