Szóval kell. Vigyük vissza a demokrátiát, mint számunkra hibás árút, vagy ismerjük be hülyeségünket, hogy mi nem tudjuk használni.

     Szomorú igazsága vagyon még ma is Adynak, Nekünk Mohács kell. (Nem Mohácsi) "Ha van Isten, ne könyörüljön rajta

 Veréshez szokott fajta,

 Cigány- népek langy szívü sihederje

 Verje csak, verje, verje"

     Nem tudunk mi mit kezdeni demokrátiával, szabadsággal, csak hözöngéssel dobolással, mint cirkuszi bohócok. A porondmester rögtön lopni kezd, olajozottan

működik Ibolyka óta,Drazséval bezárólag, (Kuss mert bezárnak!) Csak már senki nem nevet a nézőtéren.

     Kiírjuk magunkat az európai kultúrnemzetek sorából,

     Kiírjuk magunkat gazdaságilag, erkölcsileg, politikailag.

     Kapjunk észbe, ha van még mibe!

     Akasztott ez az ország már sokadszor, mikor sirni, sirni, sirni kellett volna,

     és részeg röhögéssel borúlt gazemberek korcsmaasztalára, ahelyett,hogy

     ököllel vert volna szét bordélyos termekben kurafiak között.

     Ébresztő! Odamenni segítségért, ahonnan remélhetsz segítséget, nehogy eljöjjön az az idő,        " hogy néhány törött sereghajtó azt ne vallja,

                       ezért a népért ugyis mindegy,

                       ebsorsot akar, hát akarja!"