Múltak a napok, Rigóné fáradhatatlan volt, de tolla fényesen csillogott és remek erőben volt. Hála annak, hogy bőséges táplálék állt rendelkezésére, 30 cm-es főtt metélttészta, rizs főve, cseresznye, alma, ribizli .Csupaszájak is jóllakottan pihentek a fészekben, mivel ők is részesültek a fenti finomságokból. Fene se tudja, de rögtön tudták, hogy ehető dolgok. Vigyázni kellett, nehogy túl kövérek legyenek, mert a szárnyak nem hájpacnira lettek méretezve. Rigóné így vidoran tollászkodott és más Rigónék társaságában pletykálkodott. Aztán ritkán megjelent Rigó úr is, büszkén szemlét tartott. Rigóné csillogó tollait bámulta, nem értette a dolgot. Miközben mi Rigónéval fűttyögtünk, csattogtunk egymással, egyszer csak nagyhirtelen megjelent a szomszéd fáról, gyanakodva pislogott körül. Amint elment, nagy vigyorgással csiviteltünk Rigónéval tovább. Mindenki nagyon elégedett volt. Csupaszájakon a pihék tűnöben voltak, tollak jelentek meg és vidoran nyujtóztak a fészekben. Csak Rigóné füttyentet rájuk időnként, hogy ugyan ne ugráljanal, mert kiesnek.

     Néhány napra Pestre mentem, de ez nem okozhatot zavart.Zajlott az élet tovább.

     Szombat éjjel volt, 2 óra, hogy visszaértem.Felhordtam az elengedhetetlenül szükséges, hűtöbevaló csomagokat és lefeküdtem. Elaludtam.

     Eddig az egész csak egy bogaras öregember játéka volt az egész. Mulatságos volt, hogy az erkély alatt settenkedő macskát egyformán bizalmatlanul nézegettük és nem szolgált nagy örömünkre, hogy amint ülve a fűvön szájnyalogatva kíváncsiskodott felfelé. Sicc szavamra méla megvetéssel hagyott magunkra minket, amúgy macskamódra.

     Szóval lefeküdtem aludni. Ajtók az erkélyre, a hálószoba nyitva, Nyáreleji csendes éjtszaka. És valamikor hajnalban felébredek.

     Az arcom előtt valami elsuhan, még csukva a szemem, félálomba vagyok és csukott szemem mint puha kézérinti valami. Ahogy kinyitom a szemem, ahálószobában Rigóné billen a nyitott ajtó felé hívogatóan. Hihetetlen, mintha egy hang hívna ijedten. Felkelek. Az erkélyen a fészek üres, három csupaszáj ugrál lennt a füvön és Rigóné ijedten röpköd felettük. Hol  a negyedik?

     Visszalépek a szobába, az iróasztalom mellett fekete gombolyag ugrabugrál ügyetlenül, keresgélve. Felveszem,az erkélyre lépek, nevetve füttyentek Rigónéra és kinyitom a kezem. Tenyeremből kiugrik és a napfénybe lebben Csupaszáj IV. és lehuppan a Csupaszáj I-II-III mellé.

     Azóta Rigónét egyszer láttam. Egy évvel később, tavasszal megjelent,füttyentett,

     Sajnos a ládában még nem volt árvácskabokor, így elrepült. Fontos dolga lehetett, kis fűtálkát kellett rakni valahol, hogy helye legyen az új tojásonak.

      Sokszor nézem az ifjú Rigóúrékat és Rigónékat, vajjon melyik lehet valamelyik Csupaszáj. Minden évben jönnek újak.