Április 04.-e van. 64 éve is volt egy ilyen nap. Nem sütött így a Nap és hűvös is volt. Csak csendes, kissé borongós idő volt, felhők úsztak a romok felett, a mezőkön még holtak, döglött lovak, kutyák, tört fák feküdtek, de csend volt.

     Aznap nem lőttek le Magyarországon több zsidót. Elkussoltak a gyárosok, földbirtokosok milliomosok és a dolgozók ellenségei.

     Az apám csodálkozva  nézett rám. Már már áhítattal szólt anyámnak: Ez a gyerek valami jósféle.

     Ez a gyerek évek óta mondja, hogy egyetemre fog menni. És tényleg!

     Na megyek, dolgozni. Megszünt a munkanélküliség.

     Csomagolj Manci, lakásunk lesz, építünk. Az egy kis szobából lesz lakás, fürdőszoba és a szekrénynek is lesz helye. Megyek, veszek a gyereknek könyvet. Könyvet

     Tanuljon a gyerek.

     Ma elkezdődőtt valami.

     Megyünk, ma sirunk a sírdombon.

     Majd 64 év múlva,...... a  sirdombon, akkor az lesz a sikk.

     De most még öröljünk, hogy élünk.

    Jaj, ne mondjátok már, hogy az oroszok bejövetelét ünnepeljük ma.Fordítva van ez.

    A NÉMETEK KITAKARODÁSÁT ÜNNEPELJÜK.