Szerda koraeste van. Már senki nem dolgozik, hiszen hét elejétől hétközépig nagyon elfáradt mindenki a semmittevésbe. Megérkezett Fülepke, csülkös bablevesemet már csülök nélkül, megkóstolta és elégedetten csettintett. Üldögélünk, a pohárban vöröske csillog. Kóstolgatjuk, beszélgetünk. Fülepke békésebb Emilkénél és derül azon, hogy az öreg milyen mérges.Már csaknem csapkodjuk az asztalt, mikor elnevetjük magunkat. Hát ilyen hülye ez a "helyzet? Felettünk lépések hallatszanak. Még egy poharat és kanalat veszek elő, csak a széket nem igazítom, merthogy mindenhova ül, sehol nincs és mindenütt ott van. Fülepke kicsit nyugtalanul pillant körül, de én nem idegeskedem. Bedugom a kávéfőzöt és alig kezd csöpögni a forró lé, már látom is, amint a fűtőtest mellett elhelyezkedik. Ránéz Fülepkére és elmosolyodik. Servus Költő! mondja vidáman és nevet, hogy Fülepke zavarba jött. Látod, ismerlek, tudom, hogy sokszor írtál öntudatlanul is kedvemre, kételkedéseid, vágyaid, lázadásaid és receptjeid, anyád részére főzött táljaid kedvemrevalók. Észre se vetted, hogy hányszor vezettem a kezed főzés vagy írás közben. Aztán most látod itt ülsz és érdekődve figyeled a történetet.
Kortyocska a kávéból, kérdő pillantás a vöröskére,kadarka.Hallkan dúdolja vidáman maga elé, "az asztal tarka barka"...Aztán kérdez, na hogy aludtál? Nézem, nem tudom mos komolyan kérdezi, vagy nevet rajtam, a szemébe nézek és elnevetem én is magam. Sugárzik róla a vídámság és a szeretet. Fülepkéhez fordulva mondja, tudod ez mindíg álmodik és mindíg kíváncsi valamire.Szoktam neki mesélni, te is halljad,
"és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felettfelett való vizektől. és lőn este,és lőn reggel, második nap.
Gyüljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn. És nevezé Isten a szárazat földnek;az egybegyült vizeket pedig tengrnek nevezé"Moz.I.1. 7-10
Fülepke kérdezi, hogy véletlen é, hogy az Úr a sötétséget vette előre és csak aztán lett világosság? Elmosolyodott az Úr, megkérdezte Fülepkét, ugyan mondaná meg, hogy verseit mikor álmodja meg? Hát sötétben, vagy éjjel.Aha, értem. Már Fülepke is vigyorog, jó a hangulat
Hát,hogy is volt az, a fűben az állatbőr....
Emilke elgondolkodik, aztán a pohárba nézve, a kavargó vöröskébe pillantva, majd Fülepkét és Istenkét, mintha jól agyába akarná vésni őket, elkezdi a mesét.
Utolsó kommentek