" Cigány vagyok árok partján születtem,

            nem ragyogott egy csillag sem felettem.

            Rongy a párnám, sátor az én palotám,

            könnyesszemű cigányasszony az anyám"

      A telefon csengett az ügyeletes orvos asztalán. A portás szólt, mentő a szülészetre. Menetközben bújt kóppenyébe a fiatal orvos és a hátsó lépcsőn ment fel az emeletre. Ahogy felért, a mentősök már a lift felöl tólták a gördülő hordágyat. Vigyorgó képükről látszott, baj nincs. Űtcai szülés, mondta egyikük, naja, árokparton a tolnai országúton. Az orvos elhúzta az orrát, február vége felé járt, a szél hópelyheket is űzött, nem egy ideális állapot-

     A hordágyon egy fiatal cigánynő feküdt, elégedett, nyugodt, és valamilyen leírhatatlan mosollyal az arcán, amilyet Da Vinci sem tudott festeni, Mona Lisa eltörpül mellette. Így csak a gyermeket szülő anyák tudnak mosolyogni. Meg a pékkutya., gondolta az orvos is, magában nevetve. Karjában  ökleit rágva egy száraz vérrel, magzatmáztól koszos, fülében aranyfülbevalós csecsemő sivalkodott törölközőbe csavarva. Alákanyarította a mentők papírját és a szülőszoba felé intett. A mentősök megszokottan tólták a szülőszoba előterébe a betegkocsit. Két szülésznő ugrott fürgén, az egyik felkapta a gyereket, a másik az anyát kapta el. Egy pillanat alatt olyan lett a szoba, mint egy piac ,zajos, sivalkodó és nyüzsgött minden. A szülésznők falusi lányok voltak, gyerekkoruk óta ismerték a születést, nem csináltak nagy ügyet a dologból. Nekik mindennapi volt a csoda, a gyerektelen úgy kapta fel a törölközős csomagot, mint macska a kölykét, szétbontotta, gyakorlott szemmel végignézte mielőtt diadalmasan mondta: egészséges kis kurva. Mindenki felszabadultan nevetett. A víz már csobogott, az osztályon megszólalt a csengő, az osztályos nővér, a csecsemős megjelent és a már rózsaszinbörű aprólékon pelenka, kisrékli és pólya feküdt.szakavatott kezek húzták az asszonyról a ruhákat, dobták mosodai zsákokba.

     Az orvos gyors vizsgálatot végzett. Vérzést nem észlelt, de keze a hasat tapintva a méh felett kemény tömeget érzett és ahogy lejebb nézett, a kőldökzsinrt látta valami madzaggal átkötve. De sürgős lehetett a mentősöknek, gondolta és gyengéden megnyomta a hasat. A burok és a méhlepény loccsanva, véresen csuszott a nő lábai közé.

     A nővérek, szülésznők az anyát a fürdőszobáa vitték, csobogott a víz.

Vérzés kérdezte az orvos, minden rendben viszhangozták a nővérek.Alig néhány perc után fehér kórházi ingben köpenyben és papucsban volt az új mama, felfektetve a vizsgálóasztalra. Méh rendben, hüvely rendben.

     A papírok, kórlap megírása volt csak hátra.  afiatal orvos az órára nézett, 17 perc múlt el

       Megnézte a még vajúdó asszonyokat, akik kis irígységgel figyelték az eseményeket, nekik még volt idejük.

        Kifelé ment a szülőszobából. Az ajtó előtt egy cigányasszony és egy cigányférfi között állt az új mama és cigarettázott.

        Az orvos odabiccentett és nem szólt, hogy itt nem szabad dohányozni.

        Ment a lépcsőn lefelé és csak úgy magában dúdolt

         Cigány vagyok, árokparton születtem

         Nem ragyogott egy csillag sem felettem

         Rongy a párnám, sátor az én palotám,

         Könnyesszemü cigányasszony az anyám.