Hajnali köd még alszik az ablak előtt.A szomszéd házak vonalai csak a tudatban élesek, a valóságban alig látszanak.Már szemben ég a villany, a férfi készül munkába, az asszony a konyhában reggelit és csomagocskát készít, mint annyi éve már. A többi ablak még sötét, korosabbak alszanak még mögöttük, akik túl vannak a korai kelésen. Előfordul másokkal is, hogy nem tudnak aludni, némely ablak mögött a doboz fénye villog. Indúl egy új nap.
A felesleges ember is felkel, elmegy a telefon mellett és undorral nézi a készüléket. Már hetek óta nem csördül meg, senki nem keresi. Miért is keresné, pénze csak annyi, hogy az élethez ne kelljen kérni. Adni annyit sem tud, hogy érdemes lenne felhívni. Öreg bolond, elbújt a könyvei mögé, egy rég túlhaladott gondolat béklyójában él,miszerint a legjobb barát a könyv. Valamikor apja adta a kezébe, aki nem tanulhatott, de nagy tisztelettel tekintett a nyomtatott betűre. Csendesen dolgozott életében, de fiát iskolába adta,hogy könnyebb élete legyen. Ha most a fia életét látja, mosolyog, mert könnyebb mint az övé volt, csak ritkán komoly, mert többet szeretett volna adni.
Egyszerű dolog feleslegesnek lenni. Nem tartozom senkinek. Nem kell senki véleményét figyelembe venni. Szép élet folytán nem lökdös senki, a lakásba a kutya sem jön, mert kutyát tartani már nem tudok. A sétáltatás már nehéz, a saját ellátás is hosszabb időbe tellik. Megy még, segítség nélkül, csak a bőr emlékezik érintésekre, amelyek elmúltak.
Majd egyszer eljön az idő, hogy öltözködésnél, evésnél és különféle dolgoknál segítség kell. Akkor majd nem öltözködik, aztán majd enni sem fog. Semmi sem lesz fontos.
Észrevétlenül eltünik a ködben.
Utolsó kommentek