Ma magamnak kell valamit ajánlani. Egy nehéz éjtszakát hagytam magam mögött. Az egészség mindíg csak akkor hiányzik,mikor nincs. Az éjjel nagyon hiányoltam. Fájt,  szédült émelygés, minden rossz, amit csak el lehet képzelni. Megoldottam. Aztán elaludtam. A gyógyításban nagy szerepe lehetett,hogy blogoldali szereplésem óta először ajánlott olvasmány lettem. Általában olyan, melyet senki sem olvas el, de illik  róla beszélni.

     Nyápic egy kölyök voltam. Szerencsére a kőrzetorvos a 3. házban lakott,így nem esett nehezére átugrani hozzánk. Már 4 éves elmúltam, hogy szomorú sorsom előre    vetült, megjósolta Nagyanyámnak: Ne aggódjon Wissmanné, a fiúcska amint iskolába  megy, meggyógyul. Aztán felírta végzetem kotyvalékát és hazasétált. És igaza lett.

     A "kotyvalék" volt a Tinct. Adhenstetti c. Arsenikosa. Vannak még öreg doktorbácsik,  akik emlékeznek rá. Ki a vermouthot szereti,az arzén nélkül ma is élvezheti.3X1 Ek./nap.

     Tetszik érteni? Vermouth. Így lettem 5 éves, mikor egy hétvégi hazafelé vezető úton  nagy vidáman kijelentettem, ha nagy leszek, orvos leszek. Apámnak elakadt a lélegzete 1939-et írtak,háború volt és egy prolikölyök orvos akar lenni. Őrűlet! Apám rámnézett, nem szólt semmit. Az ő fizetéséből ennek az esélye nem volt sokkal tőbb, mint egy lotto  5-s,egy szelvénnyel.

     Mint minden őrűletben, ebben is volt rendszer, Shakespeare után szabadon. Emilke  az iskolából egymás után hozta a jó osztályzatokat, a háború gazdasági konjuktúrát is   hozott.Már nem is tünt olyan őrűletnek, hogy Emilke orvos lesz, főként, hogy a rugalmas elszakadás az ellenségtől mindennapos lett. A keleti égen a háború füstszínü felhőiből  új fények, egy világító csillag bontakozott ki. Apám, munkás lévén már hallott egys-mást a közelgő jövőről, már az őrűlet kezdett közeledni a realitás felé. Aztán, mikor 10 éves koromban már sebész akartam lenni,akkor nem is tünt lehetetlennek. Ez 44 október vége volt. Így aztán,ne csodálkozzon senki,hogy apám 45-ben belépett a "PÁRT"-ba. Ott érett az én jövőm.

     És a sors elröhögte magát egy torz fintorral. A református hitoktató beszélt apámmal.

Emilke pedig a sárospataki Angol Internátusban, a református gimnáziumban tanult tovább. Útáltam. Nekem sötét korszak volt, de mint tudott, éjtszaka után jön a hajnal.