Az egészségügyről álmodtam,ami nem nagyon meglepő.Annyi szó van róla.Meg Icáról is.Ág Icáról.Szeretem a rezgő husit.Tepsiben.

     De nem az egészségtelen evésről akarok írni.Úgyis mindig csak lakni,meg zabálni akarnak egyesek.

      Szóval az EÜ.Egy vérző viszérmütétet kellett anno operálni.Igazán nem nagy feladat, szakmailag kicsiség.Látszatra,minden stimmel.80 éves,barnalábú parasztasszony a     beteg.Bőre vékony,papírszerű.Arca kissé sápadt a vérvesztéstől,de rémület nincs rajta.  Asszonyi élete során szokta a vért.Hol a szülésnél a mezőn,hol máskor,otthon a heti   korcsmázás során megeső késelések,vagy balesetek során.

     Nem is ez volt az érdekes.A műtét után hazatérve a körzetorvos táppénzre vette,mert Tsz.tag volt.Aki tudja mit jelent,nem kérdez hülyeséget,aki nem tudja,annak meg fölösleges magyarázni.Szóval a táppénz a lényeg.

    Aztán Gizinéni otthon,80 évesen kapálgatott a kertjében,amit meglátott a kőrzetorvos és a szabályoknak megfelelően felülvizsgálatra rendelte Gizikét.

     Gizike aztán szépenmosott lábakkal be is ment a felülvizsgálatra,de mivel az ispiciáló

Főorvosasszony,aki sebészetet tanulmányai végezte után csak táblán látott,értve azt,   hogy kiírva SEBÉSZETI OSZTÁLY valahol,igen okosan szakfelülvizsgálatr küldte Gizikét.Hát Ímigyen került Gizike ismét a sebészhez.Annak aztán szépen elmesélte,    hogy s mint mi volt,mert ugye ki az isten kapálná meg azt a kis kertet,,merthogy más   nincs rá.

    Hallgatta a sebész,hallgatta,aztán ránézett Gizike lábára.Ugy találta,hogy egész hasonló a nagyanyja lábához,aki olyan sokszor fájdítja az övét.

     Aztán ráírta Gizike táppénzes papírjára Továbbra is keresőképtelen.

     Még a pöcsét is rákerült a hivatalos iratra.