Demokrácia, adagolva.

Vajmi hiábavaló kérdés, hogy mennyi demokráciát akar valaki. Bizonyosan az egészet, de ha más jogérvényesítése során hátrány éri, akkor a másik jogát rögtön korlátozná a saját érdekében.

Nyugodtan feltehető a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e demokráciára.

A nyugat-Dunántúl vendéglátósai, akik heti 1-3 alkalommal hoznak árut a Bruck-i vágóhídról és vastag haszonnal adják tovább az éttermeikben, örülnek az utazási demokráciának, de a Tiszaeszlári kocsmárost a bécsi út kedvezménye már nem érdekli.

A Koszi klán tagjait, akiket a demokrácia nevében 3 év után ítélet nélkül szabadon engedtek, szintén érdekli a demokrácia.Azt hiszem azonban, hogy az ország becsületes lakósait ez a fajta szabadság ugyancsak nem érdekli,sőt irritálja.

Olaszliszka, Ózd, Galgagyörk stb. helyek hallatán is többen több diktatúrát, az állam nagyobb erejét kívánják egyre többen.

Hát szóval, szeletelni kellene ezt a demokráciát. Tévednék? Lehet.