A sajátom tudom,bár nem emlékszem,hogy valaha is meg lett tartva.Anyám és apám is olyan szegénységből jöttek,ahol az ilyen napok is csak úgy múltak,mint a többiek.Mégis,apám,anyám születésnapjai mint kőbevésett dátumok vannak bennem.Néhány alkalom  mégis előjön,a 20.példáúl,amelyiktől sokat vártam és azon kívűl,hogy egyszer 20 éves az ember,semmi mást nem hozott.                 Azt sem tudom,Emilke mikor született.Csak ültem a gép előtt és minden nap nézegetve a névnapokat,megszülettem.Hát nem aranyos név? Pont ,mint a gazdája.Emilke kényeztet engem,az ágyban betakar,a kényelmes széket alám igazítja és felügyel a jó közérzetemre. Emilkének vannak testvérei.Fülöpke,aki reggel,este a gyógyszereimre ügyel.Fontos feladatát nagyon komolyan és pontosan végzi,  A legidősebb Ubulka.Ubul az én legjobb testvérem,csak jót akar nekem és mindíg súgja a fülembe,hogy mit kell tennem.Így bukdácsoltunk az egész életünkben,mert mint köztudott az út jószándékokkal van kikövezve.Azt hiszem.Ubulka a legközismertebb,ilyen jó testvére mindenkinek van.Ubulkát, aki engem szeret,úgy szereti,mint engem.                                       Családunk legújabb tagja Hugó.Mióta jól megy dolgunk,Hugót idevettük magunkhoz.Ő unokatestvére Ubulkának és és minden vasárnap megjelent ebéd idején.Mikor megkérdeztük,hogy eszik-e velük,csillogó szemekkel bólintott és a rántotthúst vidáman ette savanyúval,vagy salátával.                                      Végül Hugót örökbefogadtuk és azóta ő felügyeli napi táplálékunkat és italunkat.Még most is itt ül mellettem,tölt egy kis kupica barackot,Fülepke előveszi a vércukormérőt.....közeledik az este,a lefekvés ideje.                                                                                                

Hát ilyen a családi kör,mikor”Este van,este van kiki nyugalomba"......