..Akinek csak baráti szava ért el hozzám, akkor is, ha másként gondoltuk
..Akinek csak baráti szava ért el hozzám, akkor is, ha másként gondoltuk
A tavaszi napfény mg csak kacéran simogat, de ujjai még hűvösek, mint ijedt szűz első érintése a ifjú kezén. Még nem melegítő, mint mátkád ígéretes csókja, még nem éget, mint ifjú asszonyod vágya, csak simogat.
Ülünk a napos padon, anyukák tologatják kicsinyeiket kocsijaik védő mélyén, apróságok totyognak csöppnyi kabátkájukban, kézen fogottan.
Nézlek, hunyt szemmel fordítod arcod a nap felé, mélyet szívsz cigarettádból és kalapod karimájáról ütközve száll a füst, elvegyülve az ég kékjével. Fekete kabátod ba burkolva, mankód melletted dől a padra és mesélsz a fiadról, aki talán gondolatban itt szaladt el egy pillanatra, vagy az ősi írásokat olvassa valahol. Körbepillantok, látom néped, népem, amint egymás mellett békén mennek dolguk után. Látom a házak boltíveit az ősi falak alatt, ott egy kutya fordul a sarkon, nyomát hagyva emlékeztetőül útján, mint Ariadné fonalát az útvesztőben.
Vénebb vagyok, mint te, nekem már szabad. Szemeimmel ölelem a lányokat, jaj de irigylem peckes léptük, feszes, ringó, gömbölyödő formáik rezgését, elhaladva megcsap hajuk éjfekete zuhatagjának suhogó illata, …
Te csak tartsd csukva a szemed, siheder, neked még nem szabad.
Én is lehunyom szemeim, látok! Kezem nyújtom a képek felé, hol vagytok? Hová tüntetek? Az üres levegő maradt markomban, semmi, semmi, csak a napsütött a szemembe.
Felsír egy dallam, Mädele tam ta tam, Mädele,...
Süt a nap. Tavaszodik.
Fújod a füstöt Az a rohadt cigaretta, ugye? Most Köhögsz.
Utolsó kommentek