Nem véletlenül, szándékosan. Ugye érthető, hogy miért?

Nem véletlenül, szándékosan. Ugye érthető, hogy miért?

(nagynénémnek))

Te, aki ott voltál, soha nem felejted

Az égett hús szagát.

A felszálló pernyében most is látod

Égre szálló anyád,

És mint karodon a nem tűnő számok,

Oly tiszták a gonosz álmok,

Melyek ma is, mint minden éjjel,

Kísértetve visszatérnek,

Hogy lelkedben sohase legyen béke.

Te, aki ott látva megvakultál,

Csakhogy elviselhesd,

Ahogy a megtervezett kegyetlenség

Pusztítja az embert,

Mikor a krematórium lángoló szája

A holtakat mohón felzabálja

És mint kopasz csontvázak állnak-esnek,

Dülöngő sorban a gyenge testek,

Hogy lelkedben sohase legyen béke.

Te, amíg csak élsz – nem szabadulhatsz:

Örökké lágerlakó maradsz,

Kinek álmában éjjel ott vonulnak

A gázban hörögve fúltak.

Újra és újra látod a szelíd holdfényben

Az őrtorony árnyékát a reszkető éjben,

Míg körülötted álmukban hazaszállnak a lelkek

És nyöszörögve mocorognak a fekélyes testek,

Hogy lelkedben sohase legyen béke.

Te, aki az embertelent is túlélted,

Hol kegyelem a halál,

Megtanultad, milyen nem embernek lenni,

Kit a tetve is utál,

Most csak állsz, és megdöbbenve nézed,

Hogy millió áldozat semmivé lesz,

És a sárkány, ez a tűzokádó féreg

Életre kel lent a mélyben,

Hogy lelkedben sohase legyen béke.