Minek kínlódsz..? Eddig is egyértelmű volt, hogy nem kellett benneteket "provokálni" - nem most kezditek a műsort.

Jehu! Miért nem tiltanak ki téged a szerkik? Örökre és visszavonhatatlanúl!

Jehu nélkül milyen lenne az élet? Szürke és unalmas. Valakin és valamin röhögnünk is kell!

emilke! Téged szerintem sem kellett provokálni - és vagyunk még néhányan, akik így gondolják. De azért ne hagyd magad! Ne kend az antiszemitizmusodat v.-miféle provokációra. Anélkül is elhisszük...

Mindenkinek szabad mindent gondolni.

+

emilke! szerinted a palesztinok koncentrációs táborokba zárásáért és módszeres írtásáért, népük holokausztjáért ki fog fizetni? ezt a számlát ki rendezi?

ÉN bizonyára NEM! Nem is akarok a palesztinok ügyével foglalkozni. A nyugdíjamból még segélyezni sem akarom a palesztínokat.

Botrányos házbontás - Mi van a háttérben? Nullára lelakták a cigányok a kapott házat Vékony termetû, megkeseredett tekintetû cigányasszony vezeti kézen fogva a gyermekét, akinek az arcán elõször öröm ragyog fel. Aztán elkomorul a szurtos kis arc: a jól ismert kerítésen benézve csak egy lebontott ház romjai fogadták Csabikát és anyját. Két településõrrel is találkozott az asszony. Az õrök arra vigyáznak, nehogy valaki ismét ellopja az ominózus épület tégláit. Két évvel ezelõtt kereste meg lapunkat az életében többször is kétségbeejtõ helyzetbe került Bogdán Ibolya. A zalamerenyei illetõségû asszony a lányával és élettársával nemrég még az elhíresült Golan-fennsíkon tengõdött - majd egy német férfi jóvoltából átmeneti otthonra lelt a jóakaró garabonci, Kossuth utcai házában. Onnan keresett olyan lakást, melyet végre a magáénak mondhat. - Elvállaltuk, hogy vigyázunk a házra, cserébe megengedte a tulajdonos, hogy itt lakjunk - magyarázta Bogdán Ibolya. - Szerettünk volna kicsit elõrébb lépni, ezért felajánlottuk, hogy megvesszük az ingatlant, csak mondjon egy megfizethetõ árat. Nem sikerült megegyeznünk, pedig még a szocpolt is elkezdtem intézni. Itt nõtt fel a kisfiam, ezen az udvaron játszott nap mint nap, persze hogy ragaszkodtunk ehhez a házhoz. De hiába. Bogdán Ibolya azt ugyan nem mondta el, de tény: a ház használatáért a tulajdonos elvárta volna annak karbantartását. Ezen feladatuknak pedig annyira nem tettek eleget, hogy az épület romossá vált. Beszélgetésünk alatt például a középsõ csoportos óvodás Csabika többször is majdnem magára döntötte az egyetlen, törött zsanéron himbálózó kertkaput. Nem csoda hát, hogy a német férfi is megelégelte a helyzetet, s igyekezett kiköltöztetni az ott lakókat - ennek érdekében még a garabonci önkormányzatnak is levelet írt. A problémát azonban, lévén a vita polgárjogi természetû, nem sikerült megoldani. Az épület pedig közben életveszélyessé vált. Tavaly novemberben az illetékes zalakarosi jegyzõ határozatban megtiltotta a házban tartózkodást, s kötelezte a tulajdonost az életveszély elhárítására - magyarán az épület teljes felújítására, vagy lebontására. Ennek határidejét is megszabták, tehát idén februárban mindenképpen lépni kellett. A tulajdonos a bontás mellett döntött, meg is bízott egy férfit, hogy szervezze meg a munkát. A feladat elvégzése elõtt azonban meglepõ fordulat történt. - A Bogdán család kutyájának tartási körülményei miatt egy állatvédõ többször is bejelentést tett a rendõrségen. Emiatt február 19-én úgy döntöttem, hogy Dénes Miklós képviselõ úrral közösen ellenõrzöm a helyszínt - idézte fel a történteket László Árpád garabonci körjegyzõ. - Nagy meglepetésemre ott találtam a Garabonci Cigányokért Egyesület által foglalkoztatott embereket, amint a ház egyik falából kibontott téglát pakoltak az egyik alkalmazott pótkocsijára. Kérdésemre közölték, hogy viszik másik építkezéshez. A jegyzõ sejtette, hogy az éppen tevékenykedõ csapat nem azonos azokkal a munkásokkal, akiket a német tulajdonos megbízott a bontás elvégzésével. Gyanúját beigazolta az írásos megbízással rendelkezõ szakember, aki telefonon jelezte: semmirõl sem tud, õ nem engedélyezte a bontást, a tégla elviteléhez meg pláne nem járult hozzá. Ráadásul ekkor érkezett meg a Garaboncon tevékenykedõ két településõr, s kiderült: õk éppen a jegyzõt keresik, hogy tájékoztassák az általuk is észlelt jogsértésrõl. Néhány perc múlva pedig már nyomozók fékeztek a ház elõtt. - Az ügyben a nagykanizsai rendõrkapitányság eljárást indított - erõsítette meg röviden információnkat Salamon Róbert alezredes, a Zala Megyei Rendõr-fõkapitányság sajtóreferense. - Kevéssel a jegyzõ elõtt értem haza, és értetlenül láttam, mi történik - magyarázkodott Bogdán Ibolya. - Annyit tudok, hogy a tégla olyan falból származik, melynek fele aznap reggel leborult, és a másik részét is ledöntöttük, nehogy a gyerekre essen. De nem adtuk el senkinek! Bogdán Ferenc Elemér és Bogdán József, a két településõr nem szívesen válaszolt kérdéseinkre. Érzõdött: utólag már kissé megbánták, hogy belekeveredtek ebbe az ügybe. Néhány napja ugyanis egyiküknek megmutattak egy papírt - aláírásgyûjtõ ívet, mely arról szólt, hogy a településõrséget fel kell számolni, mert visszaélnek hivatali hatalmukkal. Azt mondták nekik: Fenyvesi Tibor, a Garabonci Cigányokért Egyesület, valamint a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke megbízásából gyûjtik az aláírásokat. A két településõr csendesen csak annyit jegyzett meg: A munkánkat végezzük, miért fáj ez valakinek? Garabonc közbiztonságára ráfér a megerõsítés.. . A faluban több lépés is történt a megerõsítés érdekében. A településõrök mellett térfigyelõ kamerarendszer mûködik, s nemrég munkába állt Könczöl Szabolcs körzeti megbízott rendõr, aki Garabonc, Nagyrada és Zalaszabar lakóinak biztonságára vigyáz. Fenyvesi Tibort telefonon értük el, s csak annyit mondott: Semmirõl sem tudok! Végül is a hivatalosan megbízott bontóbrigád lépett munkába, s rombolta le alapokig az épületet. Bogdán Ibolya és családja ezzel ismét földönfutóvá vált. - Mivel kihagytak a garabonci romatelep felszámolási programból, annak idején azt ígérték, hogy akkor rendezik a helyzetemet, mikor Zalamerenyére kerül a sor. Közben ott is kapott több cigány család felújított lakást, csak mi kerültünk az utcára - kesergett az asszony. - Egyelõre behúzódtunk egy zalakomári albérletbe, de már most tudom, hogy ott sem bírjuk sokáig. A tulajdonos havi 35 ezret kér tõlünk, ez majdnem az összes jövedelmünk. Egyikünknek sincs munkája, pedig mindig keményen dolgoztunk, bárhová vettek fel bennünket: a csigások, a flextronicsosok is meg voltak elégedve velünk. De a közmunkaprogramban sem lehetett ránk panasz - csak sajnos az is véget ért. Most nincs munkánk. A lányom négy hónapos terhes. Nincs egy biztos pont a világban, amit magunkénak mondhatnánk. A lehetõséggel élni is kellene (Szalabán Attila jegyzete) Nem könnyû megszólalni egy olyan ügyben, amikor együtt is érzek a bajba került családdal, de jelentõs mértékben hibásnak is tartom õket azért, mert nehéz helyzetbe kerültek. Bogdán Ibolyáék kaptak egy esélyt a sorstól – amely ezúttal egy jószívû német férfi képében jelentkezett –, ám kétségtelen, hogy nem tudtak élni vele. Ezzel nincsenek egyedül: a kormány által finanszírozott romatelep felszámolási projektek közül több esetben bebizonyosodott, hogy ha külsõ beavatkozással kiemelünk az elképesztõ nyomorból embereket, s modern házakban helyezzük el õket, nem mindannyian tudnak alkalmazkodni új körülményeikhez. Galambokon például az egyik, a projektbe bevont cigány férfi szó szerint szétverte a rábízott lakás berendezését. Bogdán Ibolyáék alatt is "szétesett" a ház, elõször a nyílászárók, aztán a tetõ, majd a falak mentek tönkre. Szó se róla tehát: a felelõsségük óriási abban, hogy utcára kerültek. Ezek után azon sem csodálkozhatnak, ha senki sem meri befogadni õket, még jó pénzért sem. Pláne, hogy immár a rendõrök vizsgálódnak az ominózus ház ügyében, s ki tudja, kit miben talál bûnösnek majdan a bíróság, ha eljut odáig a dolog. Elgondolkodtató, ha egy család sehogy sem talál magának otthont. A sors kénye-kedve szerint ide-oda vethet két felnõttet és gyermekeiket. Mindenki megilletné, hogy magáénak nevezhessen egy hajlékot. Bogdán Ibolya még sosem mondhatta el magáról, hogy lakástulajdonos (volt). Nem lehet tudni, hogy saját lakásával miként is bánna. Lehet, hogy arra jobban vigyázna, mint a neki szívességbõl átengedett garabonci házra?

Úgy tünik közelben lenne tennivaló, nem kell Palestínáig menni.

Annyi haszna van ám dolognak,hogy ,amint látom, az ERSTE már a szerző szerint is magyar bank. Védendő magyar érték. Megy ez, haladás van,láthatólag.

Ja kérlrk, ha valaki/valami egyszer hozzánk jön, az magyarrá válik. (Jókai: Az új földesúr)

"Mindenkit megilletné, hogy magáénak nevezhessen egy hajlékot. Bogdán Ibolya még sosem mondhatta el magáról, hogy lakástulajdonos (volt). Nem lehet tudni, hogy saját lakásával miként is bánna. Lehet, hogy arra jobban vigyázna, mint a neki szívességbõl átengedett garabonci házra?" Mijé, emilke, tán neked (nekem) nincs egy saját lakásunk?!! Még erkélyünk is van bameg, ámbár itt te kapitalista, tőkés, és imperialista csökevény vagy, egymagad birtokolsz egy egész rigó családot. Ha Ibolyának valaki adna egy saját tulajdonú kis kastélyt, udvarházat, becs.szavára vigyázna rá. Mer' eddig nem birt vigyázni a lakokra, amiket csak úgy kapott, mer' nemvolt az övé!!! Hát én is basznék vigyázni arra az egy négyzetcentiméterre, amit valaha is kaptam - egy tökmagot köphetnék ki rá. Ámbár nem biztos. Mert megint mijééé? Nem enyém - OK, de benne lakok - hát kiseprem legalább. Vagy valami ilyesmi.

Na várjál csak! Rigóné egy óvatlan pillanatban befészkelte magát nálam. Aztán megegyeztünk, ő költ, én nézem. Tartja az egyezséget. Szóval ez egy bérleti viszony. Most mondd, hogy én egy szőrösszívű kapitalista vagyok. A dolog másik része, hogy lánya már 4 hónapos terhes. Hiába, drága a fogamzásgátló. Nagyon nagy gondok ezek.

OK. Rigó nagyságosasszony nem vitt bejelentkezési okiratokat - ezt majd a szemére hányod a megfelelő időben - de nem is barmolta még szét a házadat, hogy rá se ismernél, nem bontotta le a tetőgerendákat, a kaput és a nappalit - az erkélyre meg vigyáz -ott költi ki az utódokat. De a szomorúszívű cigánycvsaládokat mink nem értcsük meg: nem az enyim, hát szétverem az egészet, azangyalát. Aggyon sajátot ez a piszok kormány.

Na nem. Szarni is eljár, a fészek igen tiszta. Sőt! Nagyobb rend van, mint az én asztalomon.::))) /Nem nehéz!/

+++++++