Lement a Nap.Na és, ez csak egy rém-álmodozás!
Lement a Nap.Na és, ez csak egy rém-álmodozás!
A bőrönd nyitva volt. A szekrényből a legszükségesebbek kerültek csak elő, két gatya, ing, zoknik. Az öltöny belső zsebének bélése mögött avatatlan szem számára láthatatlanul, a varrás mellett egy picinyke cérnaszál. Az ujjak csak a merevítő vásznat érezték a selyembélés alatt. Ha valaki keresett volna valamit, semmi nem tünt volna fel. Aki viszont tudta, annak óriási értéket jelentett az elegáns zakó. Schwájzi, Lichtensteiini és Luxemburgi bankok számai rejtőzködtek belehímezve az anyagba. Azt lehetett hinni, hogy az anyag gyári számai.
A zakó a székre került, hogy mindíg kéznél legyen. Elmosolyodott, biztosítottnak érezte minden körülmények között a jövőjét. Bármi történjen, a ruhája vele van..
Kipillantott az ablakon. Szemei kidülledtek, a mosoly ráfagyott az arcára. Az utcán egy sötét autó parkolt, a járdán két fekete ruhás férfi sétált ráérősen. A kocsijuk úgy állt, hogy a kapun nem tudott volna kiállni.
Állt az ablak mögött. Arcán izzadtságcseppek jelentek meg. Keze reszketett, félretólta a tálat, melyben púpozva állt a szeletelt parizer. Le-föl járkált a szobában, hallgatta a rádiót, a hírekben mondták, hárman is kökeményen vallottak.....a rohadékok, morogta. Mérgesen rúgta odébb a földön fekvő nokiás dobozt. Az a falnak repült, leesett és a teteje kinyílt, csúfondárosan mutatva üres belsejét.
Utolsó kommentek