Eltüntek a hófoltok, eső mossa a mezőt.

Eltüntek a hófoltok, eső mossa a mezőt.

Azért jól esik a meleg szobában űcsörögni. Elég egy pillantás az ablakon kívülre, még nem olyan szívmelengető.Semmi lényeges nincs a hírekben, ma senkit nem vetek őrizetbe se házi, se ideiglenes, majd holnap Miklóska fog mesélni, talán akkor.

Ubulka lógatja a lábát, olvatagon mondja, egy tea jó lenne. Jó lenne felel Emilke, de a füle botját sem mozgatja. Hm, mondja Ubulka, egy finom tea,...nyughass már Ubul, nem hoztam rumot, meg különben sincs kedvem teát főzni.

Ubulka elgondolkodik, elbambulva , elmerengve szól: Tulajdonképpen megnősülhetnél.

Csönd lett. Emilke szája tátva maradt. Istenkére nézett, de csak azt látta, hogy a válla rázkódik a röhögéstől. Ő is vigyorogni kezdett és egész szekíden kérdezte Ubulkát: jól érzed magad? Nem fáj semmid?

Nem , csak egy teát szeretnék. Milyen jó lenne egy gondos asszony, teát adna citrommal, édesítővel és rummal.

Ubulka, mondtam, rum nincs. Kaphatsz egy kis bort bele, aztán hallgass!

Pont te szövegelsz nősülésről?

Miért ne szövegelnék?

Ubulka, komplett hülye vagy. Istenke jókedve Emilkére is átragadt. Szelíden kérdezt , Ubulka , tudsz olvasni?

Fogta Ubulka a forró bögrét két kezébe és bólogatva felelt, persze, tudok. Na akkor olvass Balsacot. Az Eugen Grandetot olvashatod. Igen ott, azt a részt, ahol azt írja Balsac, „az élet üzlet.”

Ubulka bárgyún nézett és a betükre révedt.

Azonkívül, Ubulka, hány éves vagy te tulajdonképpen? Annyi? Na látod! Akkor mit akarsz? Istenke már hallhatóan röhögött, Emilke is félrefordította a fejét. Csak Ubulka merengett továbbra is. Rajta kívül mindenki remekül szórakozott.

Mondd csak Ubulka, néztél már menyasszonyt, érdeklődött Emilke. Ubulka nyalta a szájszélét és elmerengett, aztán mondta, hogy hát az a …..

Nem Ubulka, tudod az olyan szőke és én nem szeretem a szőkét,

Hát ott lenne az aki,...

Nem Ubulka, az olyan sovány, hogy a szél is elfújja.

És mit szólnál hozzá....?

Nem, tudod, hogy nem tud vezetni és mindig nekem kell elmenni a boltba.

Istenke dúdorászik és kezét Ubulka vállára teszi:

El kéne indulni, meg kén' házasodni

De még az a kérdés, kit kéne elvenni

ajajaj ajajaj kit kéne elvenni?

Már úgy röhögök, hogy a könnyem is csorog, csak Ubulka töpreng nagy komolyan.

Istenke is elfordúl és elcsuklik a hangja.

Jól van Ubulka, gondolkodom rajta. Látom szereted a teát.

Ubulka szaporán bólogat. Igen, nagyon fínom.

Mára ebben maradtunk.