Jóreggelt kedves szomszéd, köszönt a gazdi
Jóreggelt kedves szomszéd, köszönt a gazdi
A póráz lazán lógott, így Ördög könnyedén szimatolgatta Zsemle bundáját. Zsemle is szimatolta a vérpezsdítő szagokat, bár emlékezetében felmerült egy nagyobb kutya képe is a séták során, de abból semmi szag nem áradt. Így Zsemle Ördög kissé mérsékeltebb méreteit vette szem és orrügyre.
Rég láttam kegyedet, dörmögött Ördög.
El voltunk túrán, egy kicsit a szabad természetben, sóhajtotta Zsemle és hátsóját az égnek emelte, miközben fejét nyújtott mellső végtagjaira fektette. Ördög fülei hegyesedtek és mélyebben szimatolt a hátsó részek felé.
Sajnos, mi már nem járunk túrára, dörmögte Ördög, a gazdi
egyre kevesebbet mozog, már igen öreg szegény. Keresnem is kell neki lassan egy menhelyet, mert bizony egyre nehezebb vele. Zsemle a gazdi felé szaglászott, aztán visszafordulva szólt, nem is érzik rajta, igazán kár érte. Igen, igen, mondta Ördög, egész rendes gazdi volt, csak eljárt felette az idő.
A póráz kicsit megfeszült, gazdi lassú léptekkel elindult. Ördög, fejét hátrahajtva vakkanotta. Minden jót holnapig! Lábát felemelve megjelölte a legközelebbi fát, nehogy elfelejtse, hogy merre járt.
Utolsó kommentek