A sufni előtt.

A sufni előtt.

Na pupákok? Emilke elment az oviba. Délután aztán ment haza nagy irígyen, mert az Editkének gyönyörű szép szalagja volt. Emilkének meg nem volt. Útközben pisilni kellett és ahogy Emilke tanulta, megállt a fánál, elővette. Kapaszkodjatok meg, 5 lány fogta döbbenten körül, hogy Emilke mit csinál, csak egy volt, aki bölcsen közölte, hogy igen, a fiúknak ilyen van. Volt egy öccse. Emilkének nem volt szalagja. Aztán később már nem is kellett. Minek?

Emilkét apja elkapta és elmentek a borbélyhoz. Az apja ült a széken, nyakában fehér lepedővel, a borbély fehér köpenyében járt körötte és ollóval csattogva igazította a haját, majd fehér habot keverve apa arcára kente és a borotvával szedte szőrrel együtt a habot.

Aztán Emilkét rakták a székre az összerakott párnákra. Nyakába kanyarították a fehér kendőt. A további egy kissé zajosan zajlott, de csak lenyírodótt az a haj. A fehér hab elmaradt.

Aztán hazamentek és Emilke elvonult játszani. Olyan helyeken járt, amiről ti nem is tudtok. Elmentek a Mag és Terménykereskedőhöz. Emilke ült egy talicskán és úgy tolták, melyet Emilke rendkívül élvezett. A kereskedőnél egy jókora halom szép, illatos, sárga szalmát kötöttek csomóba. A szalmacsomó foglalta el Emilke helyét a talicskán és az lett hazatólva. Az ágyból a strózsák ki lett véve, egy kupacban gyűlt a törött, lapos szalma, kirázva a por és a friss szalma lett a helyébe tömve. A strózsák feszes és szögletes lett, mint egy doboz. Emilkének szép szalmaszálai lettek, nagymama egy bögrébe szappant, vizet tett és Emilke gyönyörű gömböket fújt a levegőbe.

Aztán Emilke az udvaron a sufni elé ült, ott fújta a buborékokat a többiek irígy pillantásaitól kísérve. Mert ez addig működött, míg a szalma el nem ázott a vízben. Akkor új szalma kellett.

Na de a sufni! A sufni, ahol a fa volt felrakva, ahol kincsek voltak a polcon, kalapács, szögek, mindenféle varázslatos dolgok. Pupákok, ti ilyesmiről nem is tudtok. Csavartok egyet a központi fűtés csapján és nincs is sufnitok.

Pupákok!