A hiszterikus sipákolás nem érdekes.

Magyarázkodnom kell? Nem hiszem. Szabad ember vagyok, szabad véleménnyel, nem is szorul magyarázatra.

Életem első 45 évét Magyarországon töltöttem. Természetszerűen szeretem az országot és útálom az olyan hülyét, aki kurvaországnak, vagy geciországnak nevezi.

Ismerem a magyar nyelvet, több árnyalatát, Lőwy Árpádtól, Weöres és Nagy, horribille dictu ó magyar Mária siralomtól Fülepkéig és szoktam káromkodni is. Azért a számon az altáji testváladékokon és nemiszerveken kívül ,más is előfordul. (Elnézést)

Sajnálom az embereket, akik a hidegben egy padon üldögélnek és fejüket legfeljebb egy kőlépcsőre hajthatják.

Sajnálom azokat az öregeket, akik egy élet munkája után éheznek, fáznak, akiket betegség kínoz, akiknek kis holmiját kilakoltatók kótyavetyélik el.

Ha az utcán „két vidám cigány“ jön szembe, bemegyek egy üzletbe, átmegyek a másik oldalrart érzékeny vagyok a rúgásokra. Ha egy hiszterikus cigánynő fröcsög, nem reagálok. Ha van, adok egy sültgesztenyét a cigánygyereknek is.

Szánom a magyar parasztot, hogy munkájáért semmit nem akarnak fizetni, hogy az új gazdasági elit parlagon heverteti a földjét és sem magyarnak, sem cigánynak nem adna munkát.

„ Az ország nem kérdi, mivégre

engedik meggyülni a bajt

s miért nem a munkás védelmére

gyámolítják a gyáripart.

...Nem adna jogot a parasztnak,

ki rág a paraszt kenyerén“...

és az egész vers, ha olvasom, végtelen szomorúság önt el. Mindegy, akkor sem tartotom SENKINEK számadással. Szabad ember vagyok! Ma még nem szólok, minek. A hátralévő 149 napot ápr. 11.ig kivárom. Addig ott és úgy segítek, miként tudok.

Nos, látható, JOBBOS vagyok. A Jobbik is ezeket az elveket vallja.

Nem részletezem, mert nem kell részleteznem.

Fröcsöghettek! Füleimnek, mint szamárordítás és legyek zümmögése.

Demokratikus jogom van hozzá!