Mindenki tudta, hogy jön, senki nem akarta hinni, hogy lesz.

A laktanyák udvarain a ponyvás teherautók sorakoztak. A vezetők az ablakra szállt port letörölgették, a lámpák üvegeiről a száraz bogarakat eltávolították, ellenőrizték a kerekek nyomásait az unalomig ismert mozdulatokkal. A legénység az étkezőkből jóleső lustasággal sétáltak a kantinok és tartózkodási helységek felé. Csak az őrök álltak éberen a figyelő pontokon, langyos napsütés még utolsó, nyárvégi sugarakat szórt, mielőtt a hegyek mőgé bújt. A táj békésen készült az esti nyugalomra.

A parancsnoki szoba ügyeletesének felcsörgött a telefonja. Jawohl szólt röviden és megnyomta a parancsnok közvetlen vonalának gombját. Az ezredes asztalán kis fehér lámpa gyulladt és világított, míg tartott a beszélgetés. Ja 19:37. Jawohl ! 20:15-kor. .

A magas férfi letette a kagylót. Arra gondolt felhívja az asszonyt, de aztán győzött a fegyelem és az óvatosság. Sapkáját fejéretéve megigazította zubbonyát és kilépett irodájából. Nyugodt léptekkel ment az udvarra. Körülnézett, magához intette az ügyeletes tisztet és barátságosan érdeklődött, hogy minden rendben van-e? A megnyugtató válaszra nem is figyelt, mert természetes volt az igenlő felelet. Besétált a tiszti kantinba, az asztalokra nézett. Alig néhány helyen látott csak alkoholt és fejcsóválására a tisztek azt is igyekeztek eltüntetni. Egyik másik asztalnál megállt, visszaintette a felugró tiszteket, néhány szót váltott velük. Az órájára nézett, búcsut vett az uraktól és visszaindult az irodája felé. Csak egy fiatal föhadnagy állt fel, és indult utána. Amint utolérte, megszólalt: ezredes úr, és hangjában kérdés bújkált. Az ezredes elmosolyodott, kedvelte a fiú intelligentiáját, gyors észjárását.. Ujját szája elé tette, csak csendesen szólt, telefonáljon, ha akar, 15 perc múlva. A fiatal tiszt halk köszönettel indult a telefonhoz. A kantinban egy tiszt is felhívott egy városi számot, barátságosan beszélgetett valakivel akinek csak annyit mondott, de jó lenne nálad lenni.

20:00. Az ezredes az ügyeletestisztnek szólt.:Riadó. 15 perc múlva menetfelszereléssel a gépkocsiknál. A csengők felberregtek, csattogtak a csizmák a laktanya kövein, a katonák menetkészre kapkodták holmijaikat és szaladtak kijelölt teherautóikhoz. A tisztek gyors ellenőrzést tartottak, a tisztiszolgákrakták a ládákat a kocsikra. A parancsnok sípja megszólalt, minden tiszt rohant az épület elé és felsorakoztak. Röviden közölte a parancsnok, a kőrletet elhagyják, csak a kijelölt egységek maradnak, összecsomagolni a dolgokat és utánuk vinni. A tisztek egymásra néztek, kis értetlenséggel, tanácstalanul, hitetlenkedve, hát mégis?

Kezdődik uraim, szolt a parancsnok, kissé tompa hangon.

1939. augusztus 30. este 21 óra volt. A gépkocsi motorjai beindultak.

A Schleswig Holstein már nyílt vizen futott Danzig felé. Az ágyúkat kezelő matrózok fényesre törölgették a lövegeket, a ládákban a lövedékeket már kitakarták. A vezérkar termeiben a főtisztek térképek fölé hajoltak és húzgálták a vonalakat. A Führer mégegyszer érdeklődött Himmlernél, hogy minden rendben lesz-e, mert ok nélkül nem indít háborút. Himmler csak csendesen válaszolt a Jawohllal, a maga hűvös és megfontolt módján, közölve egy kis mosollyal, már osztják a lengyel egyenruhákat. A felvétel is készen van Gleiwitznek. Naujokék indulnak.

Az éjtszakai menetoszlopok már a déli és középnémetországi laktanyákból északi kiindulási körleteiket elfoglalták. A gh-s tisztesek osztották a harci ellátmányt, löszert, konzerveket. Az utánpótlást szállító járműveket feltöltötték. Minden készen állt.

Gleiwitz felett borús volt az ég. Az adóállomás körül minden csendes volt. Az őr békésen sétált a kerítés mentén, már közelgett a leváltás ideje. Nem is hallotta a lövést, csak egy ütést érzett a tarkóján, aztán azt se. A vezérkar rádiósa a breslaui adást fogta, mikor vette a zivatarjelzést, majd felhangzott a ,,proklamátio“. Das ,,casus belli ist standgefunden! Kezdődhetett a tánc!

Telefonok csörögtek, parancsok röpködtek, a rádiok harsogták a magyarázatokat, a hetek óta eltervelt spontán felháborodás elemi erővel tört fel a népből a gonosz erővel alattomosan támadó lengyelek ellen, akik a német nép életére törnek és német polgárokat bántalmaznak. Egy lengyel egyenruhás halott feküdt a gleiwitzi adótorony útján, bizonyítva a háború okát, amely szám később 50 millióra emelkedett. Egy német bűnöző, lengyel egyenruhás holttestét követte a számolatlan milliók hullája. A terv tökéletes volt.Élettér a német nemzetnek, Ostdrang. Az I.G. Farben, Krupp-Thyssen

urai elédedettek lehettek.

1939. aug 31. éjtszakája volt.