Dona Dulcinea del Toboso nagyméltóságú,hírhedett szépségű Hercegasszonyának

            lágy -édes kezeibe,avagy hogy íródeákjának,felolvasandó Úrnőjének.

  Világhírű szépe Toboso mezejének,a kertek illatozó virágának,kinek lépte a fövenyt arannyá varázsolja  alázatos lovagod kéri áldásod,hogy utamon a rémisztő kalandok között szerencse kísérjen.Gondolj rám, ha párnádra hajtod fejed a naplementével,mig én szerelmes szívemmel szüntelen szépséged óhajtanám csodálni és lábaid előtt térdelni.Hallgatnád dalom melyet apródok kísérnek pengő húrjaikkal éa lágy szavak ringatnának álomba.(Kus a kurva életbe Rosinante)                                                                 Úrnőm,szépséged szomjúhozza szemem,ha egyszeris láthatnálak,a boldogság lenne számomra.Híred hírét hozták utazók,kik Tobosoban jártak.Beszédjük rólad vidám kacagással volt tele,amint daloló neved ajkukra vették,bizonnyal örömükben,hogy szépséged látták.Ékes erényed nagyhírét hozták a beszédek az országban járok,kik találkoztak veled,és látásodért arannyal töltötték nyakadnál ruhád és számosan valának,mint mondák.Ó boldogságosok,kik közeledben lehettek,mindőjüknek nyomorult irígye én,távolodban.

Úrnőm,nyers szavaim zokon ne vedd és sóhajom ne sértsen.Tudósítani foglak csekély kalandjaimról balga bolyongásaim során és olthatatlan szerelmes sóhajaimról,

                      Don Quihote de la Mancsha a búsképű lovag

                      A Te hűséges tisztelőd