A balatoni idil folytatódott.Még a vonat Pestr érkezése előttmegbeszéltük egy randevut.Emilke a következő napokon igen vídáman dolgozott,ahogy közelgett a találkozó ideje.Végre a nagy nap is elérkezett és 4 óra után Emilkeelindult a Chinoinból a Veres Pálné utca felé.A20-as busz vitt a Keleti felé és onnan aFerenciek teréig már csak egy ugrás volt.Emilke csak úgy repült,a ház előtt
jutott csak eszébe,hogy fogalma sincs,hogy hívják a fejecske gazdáját.Ez azonban csak nem lehet akadály egy szerelmes szív előtt.Emilke bátran csörtetett be a kapun,a lábai csanem a földbegyőkereztek.A kapualj hűs boltozata lenyűgöző volt,félhomlyos lépcsőház,széles lépcső futott felfelé.Emilke kissé tanácstalanúl állt me,aztán bement az udvarra körülnézni.Szemlélődöt,majd lassan visszament a lépcső aljáho.Homályosan felrémlett,hogy a szépség az emeleten lakik,de nek ért rá töprengeni.Apró lépéseket hallott és agyönyörűség megjelent a lépcső tetején. Aztán Emilke már nem emlékszik pontosan,sőt pontatlanúl sem.Fagylaltoztak,Emilke virágott vett,egyszer csak a Kálvintéren voltak.Az Üllői útra fordultak és mindjárt az elején volt egy mozi. Csodálatos szép filmet adtak,Halló Moszkva volt a címe.Emilkéék elhatározták,ezt feltétlen megnézik.Így is történt. A film szaladt,valaki tangóharmonikázott és Emilke csak azt érezte,valaki megfogja a kezét.A Fejecskéhez tartozó kéz volt és Emilke odafordulva kérdezte,Tessék,mi van? Semmi,volt a halk válasz. Aztán vége lett a filmnek,kiírták KONEC.
Emilke hazament Újpestre,Fejecske a Veres Pálné utcába. Megpróbálok emlékezni,nem megy.
Emilke azóta sem járt a Veres Pálné utcában.
Utolsó kommentek